Július 21.-én, délután barátok, ismerősök és érdeklődök jelenlétében megnyílt a második önálló fotókiállításom, a Zsámbéki Művelődési Házban. Nagy öröm volt számomra látni, hogy a nem kevés számban összegyűlt társaság, képeimet igazi érdeklődésből nézegették és kommentáltak. Alig győztem mindenkivel váltani pár szót, sőt a tervezett halk, háttérzene is teljesen fölöslegessé vált. 

Sztaskó Andrea nyitó beszéde nagyon rendhagyó volt, mondhatom azt is, hogy interaktív, de mindenképpen érdekes és inspiráló. (Fotó lent, balra) 

Élő zene Goldsmann Tamás gitárjából hangzott el, aki szabadon improvizált a kiállított fotók hatására. 

A "Zsámbéki polgár" augusztusi számában, egy rövid beszámoló is olvasható:

Végezetül, íme egy bejegyzés a vendégkönyvből: 
"Én , ha belépek egy kiállítóterembe, rögtön az ajtóban végigpásztázom az anyagot. Mi az , ami
elsőre megfog. A kék sapkás, csípőre tett kezű nő volt. Mint a kedvenc Vermeer festményem, a Turbános nő.
Azt a képet " Észak Mona Lisa-jának " is hívják. Ilyen "vermeeres" fotót még nem láttam, ez nagyon
el lett találva! Egy album fedőlapján el tudnám képzelni. Az volt benne a nagyon jó, ami a többi képet is jellemezte: a fény-árnyék-háttér egyensúlya, a színek erősségének megjelenése a tartalom függvényében , annak a pillanatnak a megragadása, ami egyben időtlenséget is éreztet, egyik arc sem tolakodó, de hozzám szól......
A fekete-fehér képek mindig izgalmasabbak nekem, mint a színesek. Több munkát ad a nézőnek, és nagyobb
felelősséget az alkotónak.
Szóval nagyon jók a képek, látszik azért, hogy Darko járatos a média világában, nekem úgy tűnt, hogy ő
nem a rácsodálkozás fázisában tart, nem egy ( valamilyen ) világot akar bemutatni, hanem ahogy ő látja azt."

Idén nyáron újra lesz önálló kiállításom, röviden a közös (szalonos), őszi kiállítás előtt. A főtéma ez esetben portréfotó lesz, kis kitérőt téve a mozgás és az arckép kombinációja felé. A kiállított fotókat 2011. és 2018. között készítettem, önálló projektek, workshopok és megrendelések keretében. Nyomdai munkát a Pigmenta Kft. készítette. A tárlat  július 21. és augusztus 17. között tekinthető meg, Zsámbéki Művelődési házban.

Húsvét utáni kedden délelőtt összegyűltünk a Zsámbéki Művelődési Házban egy újabb fotó workshop alkalmából. Egy kislány portrékép készítéséről szólt az esemény és a kis Nikolett "Nitti" volt a kiválasztott modellünk. Ő maga úgy döntötte, hogy jégkirálynő ruhában fog szerepelni, amihez ügyesen párosított össze egy kis, plüss jegesmedvét. Én biztosítottam háttérvásznat és vakukat, csak hogy arra már nem maradt időnk...vagy inkább, Nittinek elfogyott a türelme és már nem volt kedve pózolni. Körülbelül 20 percig fotóztunk, természetes fény mellett és a fenti kép is úgy készült. Kiállítási darab lett belőle.

Gyermelyi Dalárdások lemez bemutató fellépések sorát tartják ezekben a napokban. Ahhoz, hogy az érdeklődőknek legyen mit hazavinni koncert után, abban tudtam segítettem, hogy megterveztem a társaságnak egy zenéjükhöz illő CD borítót, ami, reményeim szerint, kiállja az időpróbát. Íme az eredmény...

2018  február közepén, Református templom, Gyermely: délután fél ötkor, a Gyermelyi Dalárda fotózása.  Én már háromkor ott voltam, feltérképeztem a terepet. Már fotóztam abban a templomban, tudtam, hogy az egyik oldalán fehér fal van, a másikon galéria...a kórusnak mindenképpen középen kell állnia. De, mi legyen a háttér? Mivel kóristák több sorban fognak állni, egymás mögött, nekem kell magasabb pontról fotóznom, hogy mindenkinek látszódjon az arca. Tehát, vagy a galérián állok, vagy valamilyen létrán. Ha galérián állok, elég magason vagyok, a fehér fal a háttérben nem is látszik. Mindenki rám néz, emelt fejjel, minden arcot látok. Eddig jó. Vakukat a galéria alján lehet beállítani, két nagy softbox-al. Csak hogy, kicsit szűk a folyosó, két masszív állványhoz és az lehet komoly probléma. 
Fordítva, én a létrán vagyok, kórus  mögött a galéria. Fehér fal most aktív, nagyon fontos szerepét játszik: az lesz nekem egy hatalmas soft box. Arról kicsit lejjebb is olvasható. Kezdek beállítani vakuk erejét,  fényformáló nélkül sül mindkettő...csinálok próbafelvételt, ellenőrzöm a részleteket. A világítás jónak tűnik. Van pár dolog, ami nem lenne kívánatos a fotón (lent)...

Kezdjük  a jobb, alsó sarokban: fehér abrosz. Figyelem eltérésére alkalmas, mert a legvilágosabb elem lenne a képen. Rögtön el is távolítottam. Mögötte a fényes felületű keresztelőkút fedele. Túl domináns és zavaró elem, az sem maradhat. A háttérben két elfelejtett párna, az előtérben egy pad, hozsanna...Minden apróságra figyelnem kell. Így a helyszín kellemesen egyszerű: fa és bordó bársony dominál, kis, tört fehérrel. Jöhetnek a kóristák.

Ezenkívül, volt egy másik helyszín, egy rögtönzött stúdió, ahol egy fehér háttér előtt lefotóztam az összes férfit, egyénként. Az ötlet nagyon jónak bizonyult, mert hamarosan kellet használnom pár közeli portréfotót. Arról a következő blog bejegyzésemben számolok be...

A Gyermelyi férfi kórus, a "Gyermelyi Dalárda", az utóbbi években számos alkalommal fellépett  hosszabb vagy rövidebb programmal, nem csak közvetlen környezetében, hanem máshol is. Két évvel ezelőtt már volt szerencsém fotózni őket néhány  rendezvényen és minden alkalommal nagy kihívást jelentett számomra a harminctagú kórust megfelelően megörökíteni. 
Nem régen megbízást kaptam tőlük, egy olyan fotó készítésre, ami a hamarosan megjelenő CD-jük borítójára fog kerülni. Örömmel vállaltam. Arról bővebben hamarosan írok. Amíg tartott a szervezés, mert harminc tagot egyidejűleg összehívni nem könnyű dolog, fotókat készítettem azokról a művészekről, akik közreműködtek a rögzített hanganyagon. Az egyikük tárogatóművész Vesztergám v. Miklós volt.

Mivel gyakorlat teszi a mestert, én is először otthon használtam/teszteltem az objektívet. A helyszín a dolgozó szobám volt, meglévő világítással (4 x 40W villanykörtés csillár), plusz egy kis reflektor jobb oldalon - épp hogy nem lóg be a képbe -, ami a fotóállvány használatát kötelezővé tett, hosszú záridő miatt. (EXIF adatok akkor jelenek meg, ha az egér érinti a képet) Az eredmény lenyűgöző volt, fókuszban lévő részletek tűélesek, bokeh éteri puha és szép. A címfotón, f/2.8 mellett, csak szembogár éles, a szempilla már nem. Az alatta (közép, jobb) lévő képen pont fordítva van, mert nem figyeltem: szempilla éles, szembogár már nem. Néhány milliméter a különbség. Nagyon kell vigyázni.További fotókon látszik mennyire változott a mélységélesség, ahogy a blende egyre kisebb lett.

Fenti fotók (szem) minimális fókusz távolságon (312 mm) készültek, ami azt jelent, hogy 127mm objektív hossza + 55 mm napellenző + 55 mm külön APS-c korrekciós tubus + 74 mm váz vastagsága, majdnem belementem a témába. Ilyenkor a fókuszálást inkább a kézi módra érdemes átkapcsolni, mert AF nem erre való. Live view (élőkép a kis LCD-n), dupla nagyítással, szintén nagy segítség.
Szóval, igen: ez egy nagyon jó optika, de ésszel kell bánni vele. Legközelebb, élesben fogok használni...Reszkessetek mikrólények!

Eljött az ideje, hogy megmutassam hogyan sikerültek Zink Zsófiról készült fotóim, azon a késő decemberi portré workshop-on. Mindenki lelkesen és nagyon sokat kattintott, az igaz, de végeredményben - legalábbis nálam - 4 kocka bekerült a döntőbe. A "civil ruhás" Zsófít már megmutattam (lent jobbra), három "indiai ruhást" most mutatok meg először.

Tavalyi év utolsó napjaiban Zsámbéki Fotós Szalon tagjai összegyűltek egy rendkívüli eseményen, ami már rég be volt írva a naptárunkban: portréfotózás (workshop). Zink Zsófi, akit korábban verseny-táncosnőként fotóztam Művelődési ház nagytermében, nagyon szívesen modellkedett az eseményen és hősiesen bírta több órás villanásokat minden kaliberű vakukból. Segítségünkre sietett Terplán Emese is, aki profi sminkesként nagyon szép munkát végzett Zsófi arcán és azzal jelentősen megemelte a tétet, lehetővé téve olyan alkotásokat, mint a fenti cimfotót. Amíg még dolgozom többi kiválasztott képeimen, megmutatom  néhány BTS (behind the scene vagyis "kulisszatitkok") fotót, mert azokon jól látszik, milyen nagy lelkesedéssel láttunk neki a munkához.

A legnagyobb softbox-om, tehát, háttérként szolgált és mint az, elegendő felületet biztosított arra, hogy deréktól felfelé mindenki beleilleszkedhessen. Rajtam kívül. Én túl magas vagyok ahhoz, így ülve pózoltam. Engem Anikó fotózott le, Kata segített szép kezeivel (fotó lent). Mindenkiről készítettem rövid fotósorozatot, az első pár képen kissé titokzatos "modellként" szerepeltünk, míg az utolsón ragyogtunk nagy vidámságban. Azt hiszem... 

Íme a sorozat legviccesebb példája: Páhi István. A legviccesebb egyéni kép: Budaházi Anikó.

A legújabb és, egyelőre, az utolsó objektív ami bekerült fotótáskámba, egy Sigma 105mm f/2.8  EV DG OS HSM Makró. Makró még nem volt nálam, terveztem megvenni és figyeltem hirdetéseket, de nem sürgetem a dolgot. Amikor megjelent ez a darab és az árát is némileg lealkudtam, éreztem, hogy itt az ideje és megvettem. Én vagyok harmadik tulajdonosa, de úgy fest, mint ha új lenne az objektív. Most még csak gyönyörködöm benne, használni eddig nem volt alkalom - mert nem akarok lényegtelen, apró tárgyakat fotózni, csak hogy megmutassam - de, jövőre, remélem, érdemes fotókkal fogok dicsekedni. 

Igen nagy kihívást jelentett nekem az a felkérés, hogy egy értékes hangszert fotózzak, eladás céljából. Vagy inkább értékbecslés céljából... Minden esetre, nagyon jó minőségű képeket kellet készítenem, amiken a hangszer fontos tulajdonságai tökéletesen látszanak, egészen a legapróbb részletig. Ahhoz viszont ki kellett találnom hol és hogyan fotózzak. Az ötlet - mert, ha az van, könnyebb megvalósítható feladat elé állok - az volt, hogy teljesen fehér háttér elé helyezem a hangszert, amiről közben megtudtam, hogy egy hegedű. Egy ezerhétszáz...-ban, olasz mester keze alatt készült húros szépség.

Az viszont hamar kiderült: a fény egyenletes hatása miatt. Fő követelése az volt, hogy semmi fénytükröződés (fényfoltok, ha tetszik) ne látszódjon a tárgyon, ami ugye, lakkozott és azok minden más állason jelen vannak a fotókon. Amiket részben lehetett retusálni, de komoly utómunka árán. Így azt megspóroltam magamnak, ami jelentősen lerövidítette a leadási határidőt.

Tehát, minimum nyolcas blende kell ahhoz, hogy kicsit mélyebb élességet elérjük a fotókon. Ha nem másért, ezért is már  hasznos volt az egész vállalkozás. Lenti grafikában megtekinthető a stúdióbeállítás. Jobb ellenőrzés érdekében, fényképezőgépet összekötöttem laptoppal és rajta lévő Adobe Lightroommal, ami lehetővé tette nagyobb méretű nyers felvétel megtekintését.  Utómunka abból állt, hogy kivágtam az eredeti hátteret és 100% fehéret raktam helyette, rendbe hoztam alapparamétereket és kézzel, pontosan kihúztam az íveket.
A megrendelő nagyon elégedett volt véglegesített 17 fotóval. 

Szeptemberi kiállításra készítettünk egy diavetítést, amihez én fotóztam alkotótársaimat. Erről bővebben a következő bejegyzésemben.