"Én , ha belépek egy kiállítóterembe, rögtön az ajtóban végigpásztázom az anyagot. Mi az , ami
elsőre megfog. A kék sapkás, csípőre tett kezű nő volt. Mint a kedvenc Vermeer festményem, a Turbános nő.
Azt a képet " Észak Mona Lisa-jának " is hívják. Ilyen "vermeeres" fotót még nem láttam, ez nagyon
el lett találva! Egy album fedőlapján el tudnám képzelni. Az volt benne a nagyon jó, ami a többi képet is jellemezte: a fény-árnyék-háttér egyensúlya, a színek erősségének megjelenése a tartalom függvényében , annak a pillanatnak a megragadása, ami egyben időtlenséget is éreztet, egyik arc sem tolakodó, de hozzám szól......
A fekete-fehér képek mindig izgalmasabbak nekem, mint a színesek. Több munkát ad a nézőnek, és nagyobb
felelősséget az alkotónak.
Szóval nagyon jók a képek, látszik azért, hogy Darko járatos a média világában, nekem úgy tűnt, hogy ő
nem a rácsodálkozás fázisában tart, nem egy ( valamilyen ) világot akar bemutatni, hanem ahogy ő látja azt."