55 mm (EF-S 18-55 mm f/3,5-5,6), ISO 100, f/ 5,6, 1/30 sec.
Sose fogok tudni ki lakott itt. Amikor ott jártam, nem derült ki, most már túl messze vagyok, hogy újra látogassam. Barbados déli partján, homokos strandon ez a ház alig húsz méter volt a tengertől. Minden jel arra utált, hogy már üres, pedig kőházak ott nem mindenhol vannak. Valamikor gazdag (fehér?) család lakhatott bent. Viszont, ott van a virágcserép és kerti nővények...meg lánccal, lakattal bezárt ajtó. Talán, még sem lakatlan. Minden esetre, valami rendkívüli nyugalom uralkodott eben a kis udvarban. Lemenő nap fénye és árnyékok, anyagok és textúrák. Emlékszem, csak úgy álltam és ennek a látványnak egyszerűen nem tudtam hátat fordítani.
33 mm (FE-S 18-55 mm f/3,5-5,6), ISO 100, f/7,1, 1/25 sec Más helyen, más textúrák. Ez északi part, ami inkább sziklás strandokról híres, de homok is akad itt meg ott. Erre ráléptem, mielőtt észrevettem, mennyi minden van egy ilyen minimalisztikus kompozícióban. Klikk! Egyébként, ahogy lábnyomokból mondható, rengetegen voltak azon a helyen ugyan abban a pillanatban, de nekem még is ez a kép nyugalom és csendről szól. Csak a tenger zúgása hiányzik. Barbados pártjain, két tenger vízében lehet fürdeni: északi és keleti oldalon Atlanti óceánban, déli és nyugati partjain Karib-tengeren. Jack Sparow-val talán nem, de ilyen-olyan igazi kalózokkal még lehet találkozni. Ha az embernek bal szerencséje van.
De azért a tenger...abszolút csodálatos! Meg azok a felhők, amik mindig ott vannak, mint kis vattapamacsok és csak "hajóznak" az égen, reggeltől estig. Ha fényképezőgép van az ember kezében, bármerre fordul, remek fotót fog csinálni, mert egyszerűen nem lehet hibázni. Én az első délutánon egy olyan képsorozatot rögzítettem, ami tele volt felejthetetlen motívumokkal. Az egyik itt lent látható...
18 mm (FE-S 18-55 mm f/3,5-5,6), ISO 100, f/9, 1/20 sec
RSS Feed