 90mm (Canon EF-S 55-250 f/4.5-5.6 II IS), ISO 400, f/5.6, 1/160sec | Vissza a luxemburgi stúdióba, négy évvel ezelőtt. Ott voltunk páran, túlóráztunk egy nyári estén. Ludmila Párizsban élt és onnan jött dolgozni "Pinocchio"-ba. Oroszországban született, valahol Svájcban nőtt fel, Párizsban dolgozott... érdekes életút és sok tapasztalat egy kislány testében. Bár ő nem az volt -huszonnyolc éves, ha jól emlékszem- szerencsés testalkatnak köszönheti azt, hogy sokáig fiatal marad. Mindenesetre, eredetileg magamról készítettem fotókat az nap este:  ...amikor rájöttem, hogy róla is szeretnék csinálni egyet. Éppen kísérleteztem "diszkrét" vakufényekkel és egy új dolgot akartam alkalmazni. |
| Szóval, ott ült mögöttem, ugyan olyan állomáson (workstation) dolgozott mint én: számítógép monitor valahol a fej magasságán, digitális rajztábla alatta. Tetszett a fény, ami onnan jött, de -akar csak az én fotómon is- nem volt elég erős egy jó fotóhoz. Azért 50 x 50 softboxot állítottam fel a kép bal oldalán, kb. egy méterrel odébb, benne Canon vakuval. Csak úgy lehetett, mert monitor miatt nem tudtam beállítani vele szemben, így viszont az arca nagyobb része árnyékban maradt. Tőle balra (kép jobb oldalán) volt egy 70 cm szabad tér, aztán egy másik asztal. Ott sikerült helyeznem egy régebbi Canon vakut és egy reflektort (ami könnyen lehetett csak egy A3-as, fehér papír) és néhány próba kocka után, már pontosan úgy tudtam szabályozni a vaku erejét, hogy egyenletes, lágy fénnyel kivilágít a Ludmila árnyékos arcrészét. Háttérrel nem volt különös problémám, csak arra kellet vigyáznom, hogy az asztali lámpa jó helyen legyen. Hamarosan kiderült, hogy a fénye nem elég ahhoz, hogy szép és teljes élfényt biztosít a lány fejére és a vállára, azért használtam egy kis, zsebvakut (nagyon régen Porst boltban vettem) és így kaptam a fenti fotót. |  |
RSS Feed