Gateway to space kiállítás a Millenárison, február végén, Budapesten. Még csak egy hétig lesz ott. Fiaimmal indultunk egy vasárnap délelőtt, miután interneten keresztül megvettünk belépőket. Nem volt fölösleges, mert sokan álltak a sorban és, ha már vidékről jövünk, úgy megspóroltunk némi időt. Jó, hogy az alap információk köze tartozott az is, hogy fotózni szabad, úgy elvittem magammal vázat, egy nagylátószögű és egy 50-es objektívemet meg egy vakut is, mert feltételeztem, hogy sötét lesz ott bent. Volt is, de nem mint az űrben. Először 50-est csavartam a vázra, de hamar rájöttem, hogy nagyon "szűk látó", azért végig használtam 10-18-ast. Bár nagy fenyéréjéről nem lehet szó, de optikai stabilizátora elég jó, sikerült vaku nélkül és kézből, akar 1/6 mp záridővel is korrekt fotókat készítenem. Alapvető probléma fehér egyensúly volt (white balance), mert alig volt természetes vagy hagyományos műfény, de valahogy megoldottam. Magyarul, automata módban volt. Otthon kicsit igazítottam és rendben volt. Színes fények között, kék volt a legagresszívabb, úgy azt is utómunka során "idomítottam", néhány fotót átméreteztem és kész. |
Elveszett az űrben
Most már retrónak számít ez a zene, de annak ellenére, hogy házi stúdióban készült és nincs is rendesen befejezve, még van benne valami friss és izgalmas. Legalább én úgy érzem. Íme: Másoknak is tetszett és úgy jött létre a nem létező CDm borító terve (balra), Bótyik Attila keze alatt. Ezúton is köszönet neki! Mindig is érdekelt az, hogy mások mit hallanak a zenémben, akkor is, ha nem volt szándékom semmilyen üzenetet továbbítani, csak puszta öröm élményét, ami zenélés maga jelent számomra, elengedni szabadba. (Remélem, érthető volt.) U.I. Bár a legtöbb szerzeményem instrumentális, nem minden ilyen stílusú. Sőt, ez abszolút kivétel. |