Jose volt az első "modellem", négy évvel ezelőtt a luxemburgi stúdióban. Éppen megvettem az első összecsukható 50 x 50 cm softbox-ot, volt ott már két darab, használt Canon vaku és a gépem, és kerestem a legkarakteresebb arcot a csapatunkban. Nem volt nehéz megtalálni. Ő volt az. Portugal származású, Belgiumban született és nagyon "retro"...rajta semmi nem utált a XXI.-ik századra. Tessék csak rápillantani a fotóra! Meg az a haj... a HAIR-féle, ezerkilencszázhatvanas évekbeli hippy, nem? Szerencsére, nem fanatikus, vad és stb., hanem civilizált és jól ápolt típusú "virág gyereke". Nagy meglepetésemre, nagyon könnyen elfogadta ajánlatomat, hogy készítsek róla pár fotót. Addig nem sokat beszéltünk és csak azért találkoztunk, mert egy teremben dolgoztunk, de mindenki a saját munkával foglalkozott. Fotózás után Jose némileg nyitottabb lett és több alkalommal sokat is beszélgetünk. Kiderült, például, hogy ugyanazokban nemzetközi produkciókban dolgoztunk - meg bizonyos berlini stúdiókban, csak más időkben - úgy, hogy fogálmunk se volt arról.
Vissza a fotóra. Egyszerű és hatékony világításra volt szükségem: irányított, de nem túl kemény. Olyan, férfiasan. Mint, ha csak egy ablak lenne a bal oldalon. Soft box volt ott, kb. 1 m távolságba, de a legerősebb fény a falra irányult, ami jól is látszik. Maga a fal fehér volt, de mivel vaku nagyon közel volt a Jose-hez, úgy az ereje is gyorsan apadt (inverz négyzetes törvény hatására), és szürke lett. Az arcát u.n. feather technikával világítottam, így -annak ellenére, hogy a fény közel volt - nem lett túlexponált. Az exif adatok, sajnos, nincsenek, de feltételezem, hogy 1/125 sec volt a záridő és f/5,6 és f/8 között volt a blende.
ISO 100 volt és az objektív Canon EF-s 18-55 f/3,5 -5,6 IS II. Fókusztávolság 24 körül lehetett.
Vissza a fotóra. Egyszerű és hatékony világításra volt szükségem: irányított, de nem túl kemény. Olyan, férfiasan. Mint, ha csak egy ablak lenne a bal oldalon. Soft box volt ott, kb. 1 m távolságba, de a legerősebb fény a falra irányult, ami jól is látszik. Maga a fal fehér volt, de mivel vaku nagyon közel volt a Jose-hez, úgy az ereje is gyorsan apadt (inverz négyzetes törvény hatására), és szürke lett. Az arcát u.n. feather technikával világítottam, így -annak ellenére, hogy a fény közel volt - nem lett túlexponált. Az exif adatok, sajnos, nincsenek, de feltételezem, hogy 1/125 sec volt a záridő és f/5,6 és f/8 között volt a blende.
ISO 100 volt és az objektív Canon EF-s 18-55 f/3,5 -5,6 IS II. Fókusztávolság 24 körül lehetett.
| A.J.-vel Barbadoson találkoztam és egy rövid ideig mind ketten tanítottunk a CDMC-ben. Ő storyboard-ot én az animációt. A fiatal ember kanadai, de sok helyen fordult már: USA, Kína, India és néhány más ázsiai ország. Azon a napon magammal vittem fényképezőgépet a stúdióba, mert FB-ra akartam feltenni valami anyagot a storyboard tanfolyamról és csak hazafelé rájöttem, hogy róla nem készült egy fotó sem. Úgy az én lakásom előtt, a naplemente legszebb pillanatában, csináltam a jobb oldalon látható felvételt. Az élfényről nem kellett aggódnom, mert nap volt mögötte, csak a fő fény volt az én feladatom. Vaku volt nálam és rajta volt a gépen, de felfelé fordult fejjel, tehát csak a fény "maradéka" (diffuzoron keresztül) elért A.J. arcát és, ahogy kiderült, pont annyi elég is volt. Alig látható az árnyék. Nekem rögtön nagyon megtetszett a végeredmény, A.J.-nek sokáig ez volt a kedvenc és addig legjobban sikerült kép róla. 2016. március elején Zsámbéki könyvtárban fogok tartani egy előadást Barbados-ról, jó sok fotókkal. Mindenkit szeretettel várom. |  |
RSS Feed