Vissza a fotóra. Egyszerű és hatékony világításra volt szükségem: irányított, de nem túl kemény. Olyan, férfiasan. Mint, ha csak egy ablak lenne a bal oldalon. Soft box volt ott, kb. 1 m távolságba, de a legerősebb fény a falra irányult, ami jól is látszik. Maga a fal fehér volt, de mivel vaku nagyon közel volt a Jose-hez, úgy az ereje is gyorsan apadt (inverz négyzetes törvény hatására), és szürke lett. Az arcát u.n. feather technikával világítottam, így -annak ellenére, hogy a fény közel volt - nem lett túlexponált. Az exif adatok, sajnos, nincsenek, de feltételezem, hogy 1/125 sec volt a záridő és f/5,6 és f/8 között volt a blende.
ISO 100 volt és az objektív Canon EF-s 18-55 f/3,5 -5,6 IS II. Fókusztávolság 24 körül lehetett.
A.J.-vel Barbadoson találkoztam és egy rövid ideig mind ketten tanítottunk a CDMC-ben. Ő storyboard-ot én az animációt. A fiatal ember kanadai, de sok helyen fordult már: USA, Kína, India és néhány más ázsiai ország. Azon a napon magammal vittem fényképezőgépet a stúdióba, mert FB-ra akartam feltenni valami anyagot a storyboard tanfolyamról és csak hazafelé rájöttem, hogy róla nem készült egy fotó sem. Úgy az én lakásom előtt, a naplemente legszebb pillanatában, csináltam a jobb oldalon látható felvételt. Az élfényről nem kellett aggódnom, mert nap volt mögötte, csak a fő fény volt az én feladatom. Vaku volt nálam és rajta volt a gépen, de felfelé fordult fejjel, tehát csak a fény "maradéka" (diffuzoron keresztül) elért A.J. arcát és, ahogy kiderült, pont annyi elég is volt. Alig látható az árnyék. Nekem rögtön nagyon megtetszett a végeredmény, A.J.-nek sokáig ez volt a kedvenc és addig legjobban sikerült kép róla. 2016. március elején Zsámbéki könyvtárban fogok tartani egy előadást Barbados-ról, jó sok fotókkal. Mindenkit szeretettel várom. |