A gép maga 18 cm hosszú és 13 cm széles, 5,5 cm magas. Súlya kb. 1 kg vagyis könnyen hordozható. Ha nincs áram ellátás, akkumulátorral is működik. SD memóriakártyát befogad, ahonnan beépített LCD-vel segítséggél választhatunk melyik képet, milyen formában szeretnénk nyomtatni. USB csatlakozó is van, ha számítógépről akarunk nyomtatni, és Wi-Fi opcióval is rendelkezik, úgy akar az okos telefonról is átküldhetünk fotókat és azokat nyomtathatunk. A netten nincsen sok videó róla, de a lenti két videóban látható minden, ami fontos lenne ahhoz, hogy jobban megismerjük e remek kis nyomtatót. |
Egy korábbi bejegyzésemben már írtam Canon Selphy 1300 fotónyomtatóról (fenti kép, balra), ami hőszublimációs technológia segítségével rögzíti digitális képet 10 x 15 cm fotópapírra. Akkor kiválóan teljesítette egy rendezvényen, de otthoni használatakor sem kevésbe tökéletes a nyomata. Egy szóval, ha csak időről időre szeretnénk nyomtatni saját fotókat, kisebb darabszámban, és kézben tartani az egész utómunkát (régen: sötétkamra) ez szerintem ideális megoldás. Én elsősorban a stúdióban készült, ill. máshol, de rendesen exponált és utómunkával előkészített fotók nyomtatására vettem és szándékozom használni Canon Selphy-t. Más szóval igényes, magas minőségi szintű anyagot papírra vetítésére. Az azt jelenti, hogy a paraméterek beállítása (Adobe Lightroom) és retusálása (Adobe Photoshop) után, a fotót (Adobe Lightroom>) "Print" ablakon keresztül küldöm nyomtatóba. Nem mondom, hogy a nyomtató beállítása minden ponton egyszerű volt, ahogy a Lightroom "Print" sem, de akinek több információra lenne szüksége, megtalálhat őket az Interneten. Én úgy tettem és nem bánom extra időt, ami kellett ahhoz, hogy minden úgy működjön, ahogy nekem megfelel. Különösen fontos Lightroom-ba elmenteni a felhasználó által (User) papírméretét és felület szerkesztését, későbbi gyors és egyszerű nyomtatás érdekében. Íme egy tipp:
0 Comments
Három év elteltével újra fotóztam egy szomori családot. Nem mostani történet, de ennek nincs nagy jelentősége. A két fotózás között az történt, hogy nekem jobb, profibb felszerelésem lett, gyerekek pedig tovább nőttek. Ez alkalommal több fotót késztettem kint, a szabadtéren mint bent, a házban. Mivel gyerekek rolleren ill. görkorcsolyán, biciklin "pózoltak", természetesen mozgás közben, az eset kiváló alkalom volt sorozatfelvétel gyakorlására, AI servo fókusz használata mellett. Ennek köszönhető, hogy nagy számú jó fotó készült el. Beltéri fotózáshoz egy stúdióvakut használtam, 60x90 cm soft box-al és derítővel. Két objektívet vittem magammal: Sigma 17-50, f/2,8 EX DC HSM és Samyang 85mm, f/1,4 AS IF. Kiderült, hogy csoportos fotókhoz (lent) Sigma sokkal praktikusabb választás, azért mert zoom objektív és, szűk hely miatt, jól használható a nagy látószögű tartományban. Ha nem magától értendő, minden kép a család lakásában készült, improvizált "stúdióban". Azért "szűk hely"... Egyéni portréfotóhoz használtam mind két objektívet, érdekes végeredménnyel. A lenti fotókon jól látható a különbség: bal oldali képeket Samyanggal fotóztam, természetes fény mellet, jobb oldali képeket Sigmaval, vaku használatával. Samyang (bal oldali fotók) jóval nyitottabb blende mellett (sajnos nincs rögzítve, de 2,8 és 4 között lehetett), 1/40 sec záridővel és ismeretlen ISO értékkel - magam ismerve, valószínű ISO 640 volt - lágyabb képeket produkált, szépen elhomályosított háttérrel. Hozzáadnám, egy picit melegebb színeket adta vissza, ami nem jelent hátrányt és könnyen javítható. Sigma (jobb oldali fotók) tűéles képeket hozta létre ( 50 mm, f/8, ISO 250, 1/40 sec), jelentősen kisebb rekesznyílással és stúdióvaku segítségével. Ott minden fókuszban van, meg háttér is, ami csak annyit jelent, hogy a vászon valóban közel volt az alanyhoz. Maximum 50 cm a gyerekek háta mögött. Apropó, akkor először használtam azt a bizonyos Azurex fotóháttért is, ami valóban egy nyomat műanyag vásznon, magyarul fotó egy valódi háttérről. Nem túl nagy méretű és elég olcsó, tehát egyéni vagy kisebb csoportképekre teljesen megfelel. Azonkívül könnyen mosható. Akit a fenti tények nem zavarnak, nagyon ajánlom.
Az idei gyermelyi farsangi bál remek alkalom volt arra, hogy egy számomra teljesen új dolgot próbálom ki: egy fotósarok üzemeltetését. Mivel a tavalyi év utolsó negyedben sikerült megszereznem ahhoz szükséges felszerelést, gondoltam készen állok élesben is használni. Ráadásul egy nemes cél támogatására: tiszta bevételt egy helyi család segítségére fordítottam, ahogy az esemény szervezői is tettek. Reméltem abba, hogy a szolidaritás jegyében adott pénzért egy emlékfotó járhat mindenkinek, akinek kedve volt adományozni, de ugyanakkor lehet szép motiváció azoknak, akik döntés előtt állnak. A bál szervezője, a Gyermely Önkormányzata, támogatta az ötletemet és biztosította a helyszínt, amiért nagyon hálás vagyok. Kaptam igen tágas (volt) galériát a helyi sportcsarnokban, a farsangi bál helyszínen. Ott nyugodtan lehetett fotózni az arra kedvet kapott bálozókat. Csak néhány lépcsőn kellet jönni fel az emeletre és már is készülhet a kép (fotó fent).
![]() Egyszóval, technikai szempontból, minden rendben volt és megfelelően működött. Igaz, nem sokan jöttek fotósarokba, de nem is voltak annyian jelmezbe öltözve, mint tavaly. Ki gondolta volna? Szökőév miatt? Minden estre, azok akik bátorkodtak, részesültek egy nagyon szép élményben - az egyik hölgy az kiabált, hogy ilyen jó fotó róla még soha nem készült - és haza mentek kézbe fogható emlékkel. Én úgy érzem, hogy ezzel folytatnom kell, mert lehet, hogy nyomtatott fotó már ritkaságnak számít és, furcsa módon, értékesebb lesz mint valaha. Várom a következő alkalmat...
Íme egy kis visszapillantás a legpublikáltabb fotómra: Lina és Panni. A fenti, fekete-fehér fotó a kedvencem, de nem az lett a szerkesztők/grafikusok választása. Linát és Pannit azóta több, mint százharmincezren követnek a YouTube-on és mára "influencer" -ek lettek, közben sok más fotós elé álltak, rengetek alkalommal. Ez a fotózás jó pár évvel ezelőtt történt meg, amiről írtam egy akkori bejegyzésemben. Nem gondoltam, hogy azok a fotók többre mint blogoldalra lesznek használva, de igyekeztem (körülményekhez képest), a legjobb minőségű anyagot produkálni. És lám, egyszer csak a Cosmopolitan-ban jelent meg az egyik képem... Ugyan abból a sorozatból, két másik fotót is látta a nagy közönség. Az egyik jelent meg valami webreklám formájában (lent), a másik egy plakáton (lentebb) ismeretlen darabszámban. Nem rossz eredmény, szerintem...
Az előző bejegyzésemben megígértem, hogy posztolni fogok az első "éles" fotókat Sigma 50mm f/1.4 DG HSM "ART" objektívemmel nem is sejtve hogy az alkalomra nem fogok sokáig várni. A zsámbéki "Nuki" pékség megbízta azzal, hogy a tavaszi szórólapuk megújult tartalmához csináljam néhány ütős, étvágygerjesztő fotót. Én gondolkozás nélkül éltem a lehetőséggel és nekiláttam a munkához. Mivel egyszerű pékboltról van szó, ahol reggeltől estig akad a vevő és nincs PR manager vagy bárki, akinek az lenne a dolga, hogy marketinggel foglalkozik, úgy pl. erre az alkalomra food stylist-ot hozná, mindent kellet a helyszínen és egyedül megoldanom. Azért minimális felszereléssel indultam és nem tévedtem meg: az ablak melletti asztalon fotóztam, természetes fényben fürdött finomságokat. Egy ezüst reflektor volt a szabad kezemben, amivel derítettem az árnyékot, a másikban a fényképezőgép. Még az állványra se volt szükségem, bár azt is hoztam magammal, hála a fényerős objektívnek. A fotókon alap paramétereket beállítottam, retusálás nem történt.
A végeredmény remélem, tetszik...(netán, ízlik is) Egy új év, új lehetőségek. Talán egy kis lépés előre. Az ünnepek alatt fotóztam Samyang 85mm f/1.4 AS IF objektívvel és rájöttem, mi az amit szeretnék látni a táskámban: egy f/1,4 blendés objektívet, ami AF és nagyon éles a legnagyobb blendeállasnál is. Nem kellett sokáig kutatnom, de a kérdés az volt: megéri-e? Először gondoltam Samyang 35 mm f/1,4 AS UMC AE-re, ami APS-C szenzoros váznál nagyjából normál fókusztávolságot eredményez, de nem zártam ki egy 50 mm-es objektívet sem. Akkor elkezdtem nézegetni apró hirdetéseket és hamarosan kiderült, hogy egy használt, de nagyon profi 50-es, ügyes licitálással (meg egy kis szerencsével) ugyanannyi pénzért lehet az enyém. És sikerült vennem egy Sigma 50mm f/1,4 DG HSM ART objektívet nagyon kedvező áron. Eddig egy Wales-i fotós használta, saját bevallása szerint ritkán. Ő a legnépszerűbb internetes aukciósháznál hirdetett, én jókor jó helyen voltam és megnyertem a licitálást. Egy héttel később már a kezemben volt a Sigma egyik legsikeresebb fix fókusztávolságú objektíve, amivel az alábbi fotókat rögtön az érkezése után rögzítettem. Most, hogy egy éves szünet után újra aktív lettem a blog vezetésemmel, reményeim szerint régi tempóban fogok közzétenni újabb és újabb bejegyzéseimet. Azok közül a fenti objektívvel készült "projekt" fotókkal is, ahogy az alkalom megengedi. Arra viszont jó esélyt látom a február elején tartandó farsangi bálon Gyermelyen, ahol tavaly "elkönyveltem" egy igen sikeres fotósorozatot.
A 2019-es Gyermelyi farsangi bál már február elején meg volt tartva, megelőzve a legtöbb hasonló mulatságot a régióban és minden szempontból példát mutatva, hogy hogyan kell biztosítani a fergeteges hangulatot. Fotósként, nekem csak egy bajom volt vele: a fény hiánya.
Azzal két fontos dolgot értem el: az alany arca fehér fénnyel van megvilágítva, ami természetes fényt utánoza és azzal valódi színeket is rögzíti a fotón (bőr, haj, smink stb); másik, hogy ugyan az a fény két irányből éri az alányt, azért lágyabb minőségű és kellemesebb, nem tul kontrasztos árnyékokat eredményez. Fehér egyensúly mindig az autó-módon van beállítva, ami legtöbb esetben ésszerű és egyben a legjobb megoldás is. Estleges finomítások úgy is az utómunka során történnek meg. ![]() Számomra nincs jobb elismerés, mint amikor elégedett a megrendelő és a képeken lévő vendégek azt jelzik vissza, hogy a fotók pontosan visszaadják a felejthetettlen élményt és a csodálatos hangulatot, ami azon az estén a Gyermelyi farsangi bálon volt. Röviden, szép munka volt!
A méhsejtrács nem csak hogy szűkítette fényterjedését, hanem lehetővé tette azt, hogy a háttér “festői” textúra is pompázzon. A fotó középső részen látszik egy állványra rögzített 100 cm-es reflektor, aminek ezüst oldala Orsi felé mutat. Annak az volt a feladata, hogy derítse mély árnyékokat és, mivel más vakuk fényét nem lehetett visszaverni, saját kis vakut is kapott. Az egy Yongnuo YN 660 manuális vaku volt, 1/64-ed erejével. Annak hatása legjobban látszik azon a fotón, amin modellünk fekete, selymes blézerben áll. Végül, a jobb oldalon egy 60 x 60 cm softbox látható, jó öreg Canon Speedlite 550 EX-el, ami részben haj és váll fényként használtam, más részben háttér világításként. Villanó ereje 1/32-ed volt.
Kíváncsi voltam a végeredményre. Előzetesen megbeszéltünk, hogy mindenki kap 20 percet fotózásra. Hamarosan kiderült, hogy az csak irányidőnek jó, mert némelyiküknek jelentősen hosszabb lett a menete. De, ha a cél szentesíti az eszközt-vagyis az időt-, nem nagyon panaszkodtunk.
Már most látszik, hogy a képek közül több befutó is van, mert nekem a címfotó a kedvencem, Orsinak a fekete kalapos és biztos vagyok, hogy másoknak egy harmadik vagy negyedik lesz és az úgy is jó. Azt is mondanám, hogy szépen, lassan alakul az irány, amit leginkább követek és annak csak örülni lehet. Minden esetre, megvan néhány új kép a következő kiállításra.
Nem szeretem a befejezetlen dolgokat, azért most, az év utolsó napján, röviden beszámolok olyan eseményekről, amik nem kerültek szóba, de fontosak voltak. Ott folytatom, ahol az előző bejegyzésem megálltam, vagyis a Zsámbéki Fotós Szalon 2018-as őszi kiállításán. Sokan voltunk alkotók, de jóval több volt a vendég, akik méltattak minket jelenlétükkel a kiállítás megnyitóján. Sokan jöttek a Biatorbágyi Fotóklubból, aminek meghívott vendégkiállítónk, Kigyós Lajos is tagja és azt nagyon szép gesztusnak és az összetartozás jelének tartom. Ezért, de nem csak ezért, én is tag(jelöltje) lettem ennek az egyesületnek. Erről bővebben januárban írok majd.
Egy napos, őszi délutánon kültéri fotózás résztvevői lehetünk a Biofarm 3R lovardában. Modellünk szőke hajú Natália és az egyik (szőke sörényű) lova voltak. Alapvetően természetes fényben fotóztunk, de én készültem vakuk használatára is. Jól éreztem, hogy a legegyszerűbb felszerelés egyben a legjobb ebben az esetben, azért csak egy magas vakuállványt, egy Speedlite-ot és áttetsző ernyőt vittem magammal.
Eljött az ideje a Zsámbéki Fotós Szalon 2018.-as kiállításának, aminek jövő vasárnap, délután háromkor ünnepélyes megnyitója lesz a Zsámbéki Művelődési Házban. Részemről, nem lesz teljesen új fotóm, de jó párat zsámbéki tárlatban még nem mutattam meg. Idén azért több alkotással képviseltetem magam, lesznek portrék és tájfotók, melyekre a legbüszkébb vagyok. Mindenkit szeretettel várok.
|
About meI got my first compact photo camera as elementary's school seventh grader and SLR camera few years later. Both were film cameras. I've developed my BW negatives in my parent's bathroom. That's how old I am. I also made my own prints under photo enlargement kit my mother bough to me. My darkroom was that same bathroom. Today we all have DSLR cameras and digital darkrooms and we can print high quality photos at home. Everything has changed, except joy and excitement of taking pictures. That's why I keep doing it. Archive
March 2020
Categories
|