Tavaly csak látogató voltam, idén már részt vettem a programokban. Pontosabban, az egyik pincében kiállítottam 21 (vagyis az összes) eddig nyomtatott fotómat, mert a szervezők adtak rá lehetőséget és én nem találtam semmi ellene. Sőt, nagyon megtisztelt, hogy az első, önálló fotókiállításom pont ott lehet. A fotókat két csoportba osztottam: portrék illetve embereket ábrázoló képek voltak a pince alsó szintén, tájképek a galérián. Lent volt tizenhárom fotó, fent hét. Íme a tárlat: Kétségkívül legjobb az egészben az volt, hogy sokan jöttek be megnézni a kiállítást, meg a pince magát, mert nagyon szép és hangulatos helység volt. Az első napon, bent volt a szervezők által megbízott "kurátor", Edit személyeben, aki lelkesen fogadott minden látogatót és mesélt a településről, a helyszínről és a fotóimról. Visszajelzések nagyon pozitívak voltak, szinte kivétel nélkül minden kép tetszésre talált, néhányat rögtön a kedvencek kategóriába soroltak. Számomra legértékesebb volt közvetlen kapcsolat és beszélgetés a vendégekkel, akik között volt nem is egy, aki komolyan érdeklődött a munkám és szolgáltatásaim iránt. Őszinte remélem, hogy nem messzi jövőben még találkozom velük. Végül, de nem utolsó sorban, nagy köszönet fő szervezőasszonynak, Dr. Tornáry Gyorgyné-nek és Goldsmann Tamásnak, aki közvetítő szerepét játszott a kapcsolatunk létrehozásában. Már várom a jövő évi Bor és Művészet Fesztivált.
0 Comments
Leave a Reply. |
About meI got my first compact photo camera as elementary's school seventh grader and SLR camera few years later. Both were film cameras. I've developed my BW negatives in my parent's bathroom. That's how old I am. I also made my own prints under photo enlargement kit my mother bough to me. My darkroom was that same bathroom. Today we all have DSLR cameras and digital darkrooms and we can print high quality photos at home. Everything has changed, except joy and excitement of taking pictures. That's why I keep doing it. Archive
March 2020
Categories
|