Andreát utoljára láttam amikor 14 éves volt, 2011.-ben és akkor már lehetett sejteni hogy nagyon szép és helyes lány lesz belőle, de hogy ennyire, azt nem gondoltam. Mint kitűnő tanuló, érettségi vizsga nélkül mehet tovább tanulni az egyetemre. Úgy van az Boszniában. Ami fotózást illeti, nem csak, hogy igazi szépség lett, hanem nagyon jól tud pózolni és, tudatosan vagy nem, mikrógesztusokat és mimikát minden helyzetben, de ugyanakkor változatosan tud használni. Tuzlai rövid tartózkodásom során, az utolsó napon került sor erre a fotózásra. Igazi meleg nyári délután volt, négy és öt óra között. Ideális helyszín családi házunk mögött, nyugatra néző erkély alatt volt, ahol sűrű bokrok és fák ép annyi napfényt engedték át, amennyire szükségünk volt. Az első szériát úgy fotóztam, hogy Andrea hátát fordított napnak és szép, fényes kontúrt kapott, ami elválasztotta őt a háttérből, de ugyan azt a napfényt egy 82 cm ezüst reflektor visszaverte az arcára és meleg tónussal tökéletesen rávilágított. A lenti fotókon, amiket a ház főbejáratánál készítettem, a jobb oldalon, képen kívüli fal még több fényt verte vissza az Andreára, ami reflektorral együtt sokkal kellemesebb hangulatot eredményezte. Mind két fotót EF 50mm f/1.8 II objektívvel készítettem, ISO 100, 1/60 sec záridővel, bal oldalit f 4,5 blendével, jobb oldalit
f 3,5 blendével.
f 3,5 blendével.
 |  |  |
 F 5, 1/60 sec, ISO 200, 96mm Mivel könnyen utazom , de rossz idő esetében, benti fotózásra is felkészültem, úgy volt nálam egy Photix brolly és azzal fotóztam második szériát: Andreat báli ruhában. Vaku erejét 1/4 és 1/8 között tartottam, manuális módon villant, rádiós távkapcsolón keresztül. Így jobban tudtam variálni napfény hatását. |  |
Azzal nem lett vége annak a fotós délutánnak, mert még két, számomra igen fontos vendéget vártam. Örültem neki, hogy Andreával gyakorlatilag előkészítettem helyszínt és beállításokat, úgy sokkal lazább ment a következő menet, amiről hamarosan beszámolok ugyan itt.
RSS Feed
