...azaz "Hogyan készítsünk jobb fotókat?", volt november elejei előadásom címe a Zsámbéki Művelődési Házban. A fenti fotó egy jó példa arra,  hogy egy puszta gombnyomás nem elég ahhoz, hogy (valaminek) nem csak a fizikai megjelenését, hanem annak hangulatát is visszaadja a végleges kép. A hosszúra nyúlt beszédemmel igyekeztem választ adni a fenti kérdésre, vagy legalább megközelíteni a rá vonatkozó témaköröket.  Az alábbi, Budaházi Anikó által készített, fotók tanúskodnak arról, hogy nem csak engem izgatott a dolog...volt legalább még egy ember (lásd harmadik fotót!)

Szóval, technikailag a címkép egy összetett fotó, több "nyers" kockából álló composit kép. Csak úgy tudtam visszahozni azt az élményt, amit ott és akkor motivált, hogy lenyomom a gombot. Mert, szerintem, minden azzal kezdődik, hogy valaminek látására felébred bennünk érzelem (emóció) ami arra buzdít, hogy rögzítsük azt a pillanatot, mert fontos. És, mert később, újra szeretnénk átélni azt, amit akkor éreztünk. Egy jó fotó, akkor is ha semmi köze van hozzánk, érzelmi reakciót okoz bennünkben - legtöbb esetben, nagyon kellemes érzést - azért figyelünk rá és gyakran, újra és újra megnézünk. Tehát, a kérdés az, hogy hogyan kell fotózni úgy, hogy az érzelem is benne marad a képben.

A válasz nem egyszerű. Egy jó fotóhoz kellenek esztétikai és technikai feltételek. Mindennek előtt három főelem: egy fotós, egy téma és egy fényképezőgép. A fotós (azaz ÉN) a legfontosabb, három közül. Mert a fotós személyisége, ízlése és alkotói képessége határoz meg, mit fog látni (a mottó: Tanuljuk meg látni, nem csak nézni! szerint) és hogyan fog átválni egy valódi pillanat egy két dimenziós fényképé. Mindnyájan tudjuk, hogy "Nekem tetszik!" nagyon beszédes kijelentés, ami rengeteget árul el a tulajdonosáról. Minél gyorsabban sikerül azt zárójelbe helyezni, annál gyorsabban készen leszünk tovább fejlődni.

Egy kép alkotásában fontosabbnak tartom esztétikai, mint technikai feltételeket. Mert azok univerzálisak és nem csak a fotográfiára vonatkoznak. Azokat a művészet más ágaiból lehet tanulni. Technikai feltételek részben általánosak, részben gépről-gépre különböznek, azért megéri jól ismerni azt, ami a kezünkben van. Nem kell minden áron belemélyülni az apró részletekbe és megtanulni minden technikai kifejezést, inkább azt kell tudni, azok hogyan segítenek képalkotásban. Az Inverz négyzetes törvény annak egy jó példája: annak hatására fehér háttér szürkévé, ill. feketévé válik. Nekünk csak a távolsággal kell foglalkozni.

Egy ilyen előadásnak egyetlen hátránya, hogy hétköznapon, este került sorra, amikor sokan még hazafelé utaznak munkából, vagy már ott vannak és túl fáradtak ahhoz, hogy újra megmozdulnak otthonból. Azok akik eljöttek, hősiesen végig bírtak...akik nem maradtak, nekik jó okuk volt elhagyni a termet. (Láttam őket könnyes szemekkel távozni :P) Remélem, mindenki hallott valami újat. Ha nem is, repetitio est mater studiorum, vagy is ismétlés a tudás anya, tehát biztos nem ártott még egyszer hallani pár dolgot. Részemről, nagyon jó volt és hálás vagyok szervezőknek, Balász Csillának és Budaházi Anikónak, hogy nagyon rövid idő alatt tudtak megvalósítani ezt a ötletet, ami alig tíz nappal azelőtt eszembe jutott. Nagyon remélem, hogy vannak, akik más helyen és időpontban meghallgatnának ugyan azt, ami Zsámbékon hangzott el. Én szívesen hozzájuk is megyek. 

​Még egy nagy fotóprojekt, aminek múlt héten volt az első fázisa. Nem MAN kamionok reklámfotókat készítettem, de ők voltak a fő szereplők és, hála nyárias időjárásnak, rendkívüli szép és izgalmas képeket sikerült készítenem. Többet egyelőre nem mutathatom, de annyit megírhatok, hogy eleve concept fotókat terveztem és van pár komplikalt kompozit-kép, aminek csak én ismerem az eredeti formáját, de a hatása és minősége lenyűgöző. Mint a fenti - viszonylag egyszerű - kép, ami nem messze tőlünk késztettem. Mivel a projekt gyakorlatilag napról-napra nő és annak grafikai és (részben) nyomdai előkészítésben is fogok részt venni, nem kell félni attól, hogy hamar véget ér. Igen nagy örömemre...

Elment egy régi barátom. Frenki volt a beceneve. Azt először hevesen visszautasított, viszont később legendává tett. Tuzlában nem volt olyan, aki nem hallott Frenki-ról. Negyven hét éve ismertünk egymást, együtt nőttünk fel, játszottunk, zenéltünk, szórakoztunk, stb. Szüleink voltak legjobb barátok-különösen az utóbbi években- és a nővére volt az első szerelmem. Valamikor régen. Egy másik korban, múlt évezredben. A sors csúnyán bántott vele, ahogy az emberek is, beleértve minket, gyerekkorunkban, de ő kitartóan küzdött és közben mindenkivel jóban volt és a hátrányaiból sok éven keresztül előnyt kovácsolt ki magának. Élő urbán legenda lett, népszerű, kedvelt és példamutató.

Alig néhány hónapja édesapja halt meg a karjaiban. Otthon, szeretettei között. Frenki egy svájci kórházban, egy súlyos műtét után, egyedül...Október végén találkoztunk (most már tényleg) utoljára és hosszan beszélgetünk. Mindig optimista volt, de most inkább keserű és elégedetlen. Végig járt klinikákat és beszélt szakorvosokkal, egy életre szóló (rossz) tapasztalatokkal hazatért, de nem adott fel és tovább is bízott abba, hogy van remény. Mert szeretett élni.
Ezeket a fotókat három évvel ezelőtt készítettem, egy augusztusi délelőttön, az otthonában. Gyerekkora óta gitározott, több helyi zenekárban basszusgitáros volt, dal és szövegíró. A szobájában egy kis hangstúdió. Az első keverőpultot tőlem vásárolt meg, 1989.-ben. Évekkel azelőtt ketten csináltunk nálam egy jam session-t, amit felvettünk magnóra és onnantól neki is kellet házi "stúdió". Megvolt a keverőpult és, pár évvel később, azzal gyakorlatilag indítottak az első helyi kereskedelmi rádió állomást. Az első műtéte Berlinben volt,1999.-ben és onnan vissza jött Tuzlába. Most másfelé vezetett az út. Remélem, hazatalált.

Egy régi ötletem, gyakorlatilag személyes projektem, hogy érdekes műhelyeket és mestereket fotózok le munka közben. A sors úgy hozta, hogy Zsoltnak éppen kellet néhány hangulatkép az új weboldalhoz (kályhacsempék kézi gyártásával foglalkozik), nekem pont volt időm egy kellemes, októberi délutánt arra áldozni, hogy hozza megyek és lefotózom a műhelyt. Előtte már voltam ott körbenézni és nagyon megtetszett amit láttam, úgy már alakult egy irány, ha lehet azt a szót használni, merre szeretném menni a fotókkal - ami stílust és a hangulatot illet. Végleges fotók arról tanúskodnak, hogy az rendkívül jól sikerült, mindkettőnknek nagy örömére.

Miután szeptemberben megvolt családi fotózás és képek nagyszerűen sikerültek, éreztem, hogy az élmény nem lehet teljes Noémi "szóló" fotók nélkül, azért megbeszéltünk még egy időpontot, amikor azokat is tudnám rögzíteni. Ráadásul, a felújított fodrász szalonja is szóba került, úgy kettős feladatom lett. Most már október volt, de meleg és napsütötte vasárnap gyönyörű fényeket szolgált erre a különleges alkalomra.

A leKét alap ötlettel jöttem a helyszínre: az egyik volt fehér, "éteri" Noémi: világos, pasztell színekben és természetes fényben fürdő, érett szépség. Sok ablakot kihasználva, nem tűnt nagy kihívásnak, de hamarosan kiderült, hogy a fény kicsit túl "kemény" volt, ahhoz amit elképzeltem, azért lágyítottam ahogy tudtam és egy kis, 60 x 60 cm szoftbox segítségével, benne Speedlite 550 EX-el, kompenzáltam hiányzó fotonokat. Csak akkor mondhattam,  hogy a fény rendben volt. A fotó jobbra, remélem, bizonyítékul szolgál. Annak ellenére, hogy a stúdiója tágas és jól járható, viszonylag kis helyen tudtunk fotózni. Mivel a második ötletem fekete Noémi volt, tehát sötét színekben és teljesen fénytelen háttér előtt, ugyan azon a helyen teljesen más hangulatot kellet teremtenem. Az azt jelentet, hogy maximális szinkrón záridővel fogok fényképezni és kizárólag vakufényekre bízni a világítást. Egy másik, slave vaku került háttérvászon és Noémi között, azzal biztosítva vékony élfényt, ami szétválaszt fekete háttért a modell fekete hajától és blézeráról. Erre az alkalomra Noémi tűzpiros ruhában volt, de kértem még egy piros valamit, ami végül is egy esarfa lett. Azzal csak annyit akartam, hogy a közeli arcképeken is jelen legyen a színkontraszt. A rózsaszín hajtincs szépen segített az átmeneten.
​A lenti panoráma stúdió felvétel egy 2 x 7 nyers felvételből összetett kép lett, mert minden áron szeretem volna kikerülni túlzott torzítást.

Ma este 18:00 órakor tartok egy előadást a fotózás alapjairól, Zsámbékon, a Művelődési Házban. Azért ajánlottam egy ilyen estét, mert utóbbi hónapokban, több oldalról hallottam, hogy vannak akik szeretnének többet tudni erről-arról, de nincs akihez fordulhatnak. Gondoltam, próbáljuk így. Ha ez elég, akkor jó, ha viszont lesz igény tovább merülni különböző témakörökbe, még jobb - számíthatunk egy-egy tanfolyamra! Részemről, alaposan készülök és több mint 200 diás prezentációt is összeállítottam, hogy gazdag képi példákon lehessen minél jobban megérteni és minél gyorsabban elsajátítani mind azt, amiről beszélni fogok. Kiegészítőként, rajzolni is készülök. A legfőbb dolgok, ahogy nem csak én látom, nem történek a gépben, hanem a fotós fejében és arra szeretném felhívni mindenki figyelmét. De, óvakodom túlzott bonyolítástól, mert nem lenne jó túlterhelni kezdő fotósokat. A kérdéseiből hamar kiderül, hasznos-e ilyen módon osztani tapasztalataimat vagy sem és azután dönteni következő lépesről. Remélem, ez a jó irány. Szeretném, ha minél több alkalommal ismétlem magam ilyen módon.
Szóval, most kezdődik valami új és izgalmas. Az, hogy milyen volt, hamarosan a következő bejegyzésben...