Előfordul, hogy egész fotósorozatok "várószobában" maradnak és hosszú ideig ott lapulnak, amíg őket is "előhívom" a fényes kamrában. Íme két évvel ezelőtti, Budapest Old Timer Show képei. Megint csak egy objektívem volt: Canon EF 50mm f/1.8 II. Véleményem szerint, kiválóan teljesített. :) 

Ha megyünk valahova családostul, és tegnapi nap ép arról szólt, és úgy készülök, hogy hátizsákba pakolok fényképezőgép vázat, egyetlen egy objektívet és pót akkut. Aztán játszom "field test"-et, vagyis élesben tesztelek adott objektívet, vagy, ha már nem tesztelek, igyekszem belőle kihozni a maximumot. 
Szóval, tegnapi programunk országház látogatása volt és kiváló alkalom  egy számomra új, szuper nagylátószögű objektív tesztelésére: Canon EF-S 10-18 f/4,5-5,6 IS STM. Vele együtt, a táskámban lévő objektívek 10 mm - 250 mm tartományt teljesen fednek le. Ezzel lezárult egy kört, ami alapszintű optikát illeti. Jobb alkalmat nem is tudtam elképzelni egy ilyen típusú objektív tesztelésére.: csupa beltéri helyszín, de nem akármilyen. Alig vártam. Hetekkel ezelőtt jelentkeztünk egy csoportos (fizetős) látogatásra és pontosan d.e.11-kor ott kellet lennünk, azért - minden előre nem látható dolgot beszámítva - úgy indultunk otthonról, hogy - túl korán érkeztünk. Igazi turistákra álcázva, először bementünk Szt. István bazilikába és ott töltöttünk néhány csendes percet. Annál jobbat nem is tudtam elképzelni.

Az, hogy "faltól falig egy képkockában", némi túlzás lenne, de nem áll messze a valóságtól. Objektívnek nincsen túl nagy max. blendéje, de jó optikai stabilizátora van és az jól kompenzálja  f/4,5-ös max. rekeszt. Fent látható "panoráma" kép 1/15 másodperces záridővel, kézből készült. Kizárólag meglévő, helyszíni fényt használva. Panaszra semmi ok.
Tulajdonképem, fél napig lehetne ott játszani és minden szögből fotózni amit csak a szemem lát. De, mi csak tíz percig maradtunk és összesen 5-6 képet készítettem, az utolsót, jobb oldalon látható, csillár alatt állva és mennyezetre nézve...
Magyar parlament belseje, képekre nézve, nem áll messze bazilikától: csupa dísz és arany. Talán, nem is véletlenül, elvégre, mind kettő a legfelső rangú építmény közé tartozik.
Az, hogy szervezett túráról volt szó, azt jelentett, hogy idegenvezetőnk volt, akitől hallottunk sok érdekes dolgot, de azt is, hogy fotózásra elég kevés idő maradt. Úgy kellet azt megoldani, hogy folyamatosan fotóztam, miközben egyik füllel hallgattam mondanivalóját. Csak egy helyszínen nem volt szabad fotózni: kupolateremben. (Benne van a szent korona.) A lenti képen látható fő bejárat és kupolateremhez vezető lépcső. Alatta lévő, jobb oldali kép, második (felső házi) üléstermet mutat, ami most pót teremként szerepel. Annak padjai, faburkolata és az összes faszobor, ami beltéri oszlopokat díszít szlavóniai tölgyből készült. Azt büszkén hallottam, mert az egyik vérvonalon és is szlavóniai vagyok. 

Még néhány szlavóniai tölgyből faragott szobor (jobb oldali fotó). De, ami az, ami a cím alatti képen látszik? Arról egy egész, rövid előadást hallottunk. Hamu és, első sorban, szivartartó! Nem arany, hanem részből, de akkor is csillog, villog. Azoknak szolgált, akiknek túl rövid volt cigaretta-szünet, mert nem is cigarettát, hanem kubai szivart szívtak. Azokat nem volt szabad bevinni az ülésterembe (az mind régen volt, most már sehol nem lehet dohányozni), ha képviselőnek kicsit dolgoznia kellet, azért ott hagyták égő szivart, megjegyeztek a számot és szavazás vagy beszéd hallgatása után, vissza jöttek befejezni. Előfordult, hogy valakinek beszéde jó, fontos és/vagy hosszú volt és már nem volt mit befejezni, arra azt szokták mondani,  hogy "megérte egy Havannát". Másik érdekesség a képen látható szőnyeg volt, ami nagyjából kék színű és az azért van, mert a felsőház képviselői nemes családokból voltak és a szőnyeg színe a vérükre utál. Jó, kis mese. Érdemes volt meghallgatni az egész szőnyeg-történetét, mert rendkívüli darabról van szó. Egy szóval, mindenkinek ajánlom egy ilyen túrát, mert, akar csak egy rövid időre, érdemes betenni a lábát egy ilyen pompás épületbe. Mindenképpen gyorsabb, mint választásra bízni hasonló lehetőséget.
Végeredményben, nagyon  elégedett vagyok az objektívvel. Örülök, hogy ez nem halszem típusú lencse, mert nem szeretem túlzott torzítást. Legközelebb megmutatom kint készült fotókat... 

Majd nem, de még sem (ez vacsorára vonatkozik). Este hét körül elkezdtem fotózni - nálunk már mindenki túl volt a vacsorán - abban a reményben, hogy a naplemente fényeit ki tudok használni a legjobb eredmény érdekében, de nem számítottam a felhőkre.:( Egészen addig sütött a nap, 2015-ös augusztusi kánikula utolsó napjain, de a nagy finálé elmaradt. Egy kis felhőcsoport valahonnan jött és eltakart a lemenő napot. Nem volt mit tenni. Vagy is, volt... De, először szeretnék bemutatni a képalanyit: Andrea tanárnő, aki egyedül neveli négy lányát és egy fiát. Nem könnyű dolog, de ő hősiesen csinálja, azért mindig is nagyra tartottam. Gondoltam, olyasmivel ajándékozok, ami eddig valószínűleg sose nem volt és aminek az egész család örülni fog. Szerencsémre, családi fotójuk még nincs és az ötletem rögtön el volt fogadva. Esti fényekre készültünk...

Hát, ha nincs igazi nap, legyen "műnap". Egy Speedlite vaku, brolly-ban, 1/2 CTO fóliával, azt a feladatot kapott, hogy lemenő nap fényét helyettesít. Fő fényforrás, kicsit szokatlan módon, Walimex Pro 400Ws lett. Szokatlan, mert neki konnektor kell, de mivel nekem van 40 m + 20 m hosszabbító kábelem és csak a hátsó udvarban ill. kertben voltunk, áram ellátás nem volt akkora probléma. Inkább az volt fontos, hogy nagy kapacitású és megbízható fényforrás legyen. Közben, az ereje 1/4-nél nem volt nagyobb, mert amíg csak lehetett, szerettem volna használni természetes fényt is. Nagy, fehér (100 cm) áttetsző ernyő volt fényformáló és az is nagyon rendben volt. 

Objektív gyakorlatilag csak egy volt: Canon EF-S 55-250 f/4-5.6 IS. Néhány fotó erejéig  Canon EF 50mm f/1,8 II-t is használtam, de hamarosan kiderült, hogy nem adja vissza, amit elképzeltem, azért a helyere visszakerült tele-zoom és ott is maradt. Egyetlen dolog, amire végig vigyáznom kellet, megfelelő záridő volt (1/100" és 1/200" között), azért ISO 1250 lett. Képzaj minimális szoftveres korrekció után már nem volt téma. 

Maga a fotózás kellemes és mindenki számára különleges élmény volt, ami sok esetben a legfontosabb sok más, fontos dolog között. Kész képek nagyon tetszetek mindenkinek...én viszont készülök arra a másik, már korábban említett családi fotózásra, amire hamarosan -nagyon remélem- kerül sor. Csak legyen még egy-két szép, meleg nyári nap.

Az ötlet egyszerű volt: lefotózni négy jó barátnőt egy olyan helyen, ahogy elég természetes fény van, de árnyékből sem hiányzik. Vakut nem fogok használni, csak visszaverő, fehér táblákat (reflektor) és egyetlen egy objektívet: canon EF 50 mm 1,8 II, a világ legolcsóbb, de nagyon jó minőségű obit. Helyszín tehát nappalink lett, pontosabban annak egy része. Nyugatra néző ablak (a kép bal oldalán) lett a fő fényforrás, északra néző ablak ( jobb oldal) ellenfényt biztosított. Árnyékok lágyításához hoztam két vékony bútorlapot ( szekrény hátoldalára használt, fűrészporból préselt és az egyik oldalán fehér fóliával kezelt) és egy régi vetítővászont, ami jó minőségű, fényvisszaverő anyagból van.
Azokat helyeztem a lányok bal oldalára, ép a képen kívül. Próbaképek azt mutatták, hogy az árnyék a kép középső részen még mindig erős volt, és azért kísérleteztem egy kis reflektorral a középső lány mögött, hogy a szőke hajú lány kap némi extra fényt alulról és úgy jobban szeparál. Nagy reflektorok leginkább a kép jobb oldali lánynak segítettek, mert láthatóan lágyabb az testárnyék mint ha nem lenének ott. Szerettem volna sokkal homályosabb háttért, de nem mertem kockáztatni a blendével, azért inkább 6,3-at választottam, hogy mindenki legyen a fókuszban.

Rajzban így nézet ki a beállítás (jobbra):
Egy fotel elégnek bizonyult, hogy abból egy jó komponált fotó legyen. Természetesen, nem álltunk csak egy beállításon, hanem több variációt próbáltunk ki. Azután "szóló" képek készültek és igazából az volt a legjobb rész az egésznek. Annyit változtattam, hogy mindenki a nyugati ablak felé ült és a reflektorokból csak a vetítő vászont használtam,  meg már említett kis, hungarocelles lapot, ami az egyik oldalán fehér maradt, másikat feketére festettem ki, hogy fényszívóként is lehessen használni. Nem lett egyenletesen fekete, de úgy legalább mintás háttérként is szerepelhet, ahogy lent, a középső bal fotón is latszik.
Egy szóval, nagyon jó gyakorlat volt és az eredmények jó sokáig díszítettek FB profilokat. Én szeretnék egy apró hagyományt létre hozni belőle és minden évben, egyszer újra lefotózni őket, hogy sokáig lehessen gyönyörködni szépségüknek, fiatalságuknak.