Az ötletem az volt, hogy egy körben ábrázolok várost és az utcaiból egy labirintus, ami központba vezet. Első vázlatok megmutattak, hogy túl részletes logónak nincs sok haszna, mert igen kis méretben fog szerepelni a képeken/képernyőkön, azért addig egyszerűsítettem, amíg a baloldalon látható tervet nem véglegesítettem.

Pár héttel ezelőtt Kovács "Eszcajg" Mátyás újra állt a lencsém előtt, mert egy friss fotóra volt szüksége a gasztró blogjához. Elsődleges ötlete az volt, hogy egy kinti helyszínt választjuk, ami kissé szokatlan ehhez a témához, de gondoltam, miért is nem. A referenciakép, amit küldött nekem, egy fekete-fehér fotó volt és olyan helyen készült, ami nagyon hasonlít a mi környezetünkben található helyszínekhez, azért nem izgultam a végeredmény miatt. Más szóval, füves rét, mezei virágok, naplemente stb. , tehát egyszerű dolgom lett volna. Csak a megfelelő időpontot kellet kiválasztani.
Aztán, Mátyás meggondolta magát és egy másik ötlettel jött elő: az egyik példaképe fotóját szeretné utánozni. A kép lent, jobbra látható: stúdióban készült, két vakuval, fehér háttér előtt. Háttér világítás is volt, mert tiszta fehér. Azt vagy külön vakukkal megoldottak, vagy úgy beállítottak két meglévőt, hogy ara is jó legyenek. Azt azért gondolom, mert a séf jobb oldalát világító vaku vagy pont 90 fokon állt az alany felé, vagy inkább háttér felé volt beállítva és csak peremmel rávilágított az arcára, mert az árnyék, ami az arc másik felén van, élesen kirajzolódik és jó sötét. Az élfény, ami a bal oldalán látszik, ép annyit segít, hogy látszódjon minden, ami fontos.

Nekem pont az árnyék nem tetszett a referenciaképen és azért inkább egyenletesen kivilágított arcra törekedtem, ugyanakkor némileg fenntartottam fény keménységét. Mivel a terem nem rendelkezik magas plafonnal, nem tudtam úgy beállítanom fő vakut, ahogy elképzeltem-Mátyással szemben, 45 fokon felülről, beauty dish fényformálóval- , hanem szembelévő fehér falra fordítottam stúdióvakut és úgy használtam. Másik stúdióvaku háttér világításra volt felelős, két rendszervaku az alany két oldalára,  bár nem csak élfényként, hanem annál jóval többet adtak...végül, még egy rendszervakut állítottam magamtól jobbra, kis méhsejtráccsal, hogy csak az arcára adjon egy plusz fényt. Végeredményben, a referenciaképpel ellentétben, én bevezettem majd nem minden mű-fényforrásomat, ami kéznél állt és egy olyan fotó született, amivel Mátyás teljesen elégett volt. Én sajnálom, hogy nem variáltam még egy kicsit, de most mindegy.

Ez egy manuális objektív, nagy fenyéréjű és nem könnyű (itt nem csak a súlyra gondolom). Ehhez profi szem és profi kéz is kell, hogy teljes pompában ragyoghasson. Azért sokáig kerestem olyan példányt, aminek van u.n. fókusz csipje, mert akkor legalább jelzi helyes fókuszálást. A szemem már nem olyan mint fiatal korban.
Végre megbotlottam egy olyan hirdetésre, ami pont azt kínált és nem vártam tovább egy percet sem.
Az első tesztfotókat dolgozó szobámban készítettem, csillárfény alatt. Láthatóan bőven elég volt ami onnan jött. Jobb és bal oldali fotókon mélységélesség próbája volt  elsődleges célom.