Most szombaton végét ért az első gyermelyi fotótanfolyam. Tizenkét alkalommal találkoztunk, tanultunk és gyakoroltunk fotózási technikákat, ismerkedtünk a fényképezőgép nyílt és rejtet funkciókkal és igyekeztünk elsajátítani alapvető ismereteket és szabályokat.

Szombati záróalkalomban minden résztvevő  kapott egy emléklapot, amit külön erre a célra terveztem.

Június  harmadikán ünnepeltünk érettségi évfordulóját szülővárosomban, Tuzlaban. Már negyven év eltelt azóta, amióta hivatalosan is felnőtté váltunk. Egy nagyszámú kerek évfordulóra sokan már január óta készültek, köztük én is, mert átlagban csak tíz évente voltam jelen, ami nagyon kevés, de az élet ilyen: ott voltam tizedik, huszonötödik és harmincegyedik évfordulón. Az utóbbit rögzítettem videokamerával, most először fotóztam. Viszonylag sokan voltunk, mert az egész évfolyam egyszerre ünnepelt, ami nem csoda, mivel erős az összetartozás és egyre erősödik. Annak ellenére, szerettem volna egy olyan fotót készíteni, ahol csak az én volt osztálytársaim lenének, hogy lássunk hányan voltunk. Kiderült, hogy sokan akartak ehhez is csatlakozni, úgy megnőtt a létszámunk, de nem baj (címfotó). Mindig is nők voltak  többségben.
Leginkább az zavart az utóbbi 30 évben, hogy gyenge minőségű csoport fotókat láttam és azért úgy döntöttem, ezt most rendbe hozok. Egyelőre mindenki egyetért, hogy az teljes mértékben sikerült. Lássunk hogyan...

Igazi próba az osztályteremben volt. Egy amfiteátrumszerű teremről volt szó, egy sor ablakkal táblával szemben és két nagy ablakkal az oldalon, ami nagy plusz volt a fénymennyiség szempontjából, de a falak világos zöld színben voltak, ami erősen befolyásolta fény minőségét, mert az arcokon is látszott zöld stich
(fotó lent, balra).

Hogy mi az első benyomásom és mik a legkorábbi tapasztalataim ezzel a darabbal, hamarosan fogok megosztani egy külön blog bejegyzés kereteiben, sok fotóval alátámasztva. Addig alaposan szeretném kipróbálni és letesztelni sok félé különböző fényviszonyok mellett és más-más helyzetben, hogy lássam mire valóban képes. Ne menyetek messzire...