• Main page
  • About me
  • Contact
  • Photography
    • family & portrait
    • weddings
    • commercial photography >
      • Boro-Trans Kft.
    • exterior&interior
    • real estate photography
    • Garden photography
    • art & culture
    • event photography
    • product photography
    • nature & landscape
    • travel & lifestyle
  • Graphic work
    • graphic portfolio
    • storyboard portfolio
  • Blog
  • Client's page

Zöld tündér és Piroska

6/28/2015

0 Comments

 
Picture
Anne volt az első modellem, amikor Luxemburgi munkám során, szabad időben elkezdtem fotózni velem együtt dolgozó rajzolókat. Amerikai-francia származású, 21. éves Bournemouth-i művészeti egyetem hallgatója, azon a nyáron csatlakozott "Pinokkió"-csapathoz, hogy némi tapasztalatot szerezze egy igazi produkcióban. Tudomásom szerint, az elég jól sikerült neki.
Picture
A fenti képet stúdió parkolójánál készítettem, hátérben pár bokorral. Ép a naplemente után. Fő vaku frissen vásárolt, használt Canon Speedlite 550 EX volt, 1/1 vagy 1/2 erővel, egy 50 x 50 cm softboxban jó magas állványon. Oldalfény egy régi Speedlite 430 EZ, csupasz és 1/16 erejével. Fotó jobbra egy kék színű, garázs épület előtt készült, ugyan ott, stúdió szomszédságában. Egy kollégámtól kölcsönkértem piros jogging felsőt és úgy lett Anne a nap Piroskája. Eredetileg más ötletem volt, de már sötét volt és a gépem nem tudott távolról rendesen fókuszálni, azért csak közeli képek lettek jók.

Picture
Anne repülni készül ("I believe I can fly..."). Gondoltam, ha már nem csak csinos, de fiatal is, nem lesz nagy dolog számára párszor ugrani, nagyobb hatás érdekében. Abból jó sok ugrás lett és más nap mindene fájt, de a fotók szépen sikerültek. Úgy lett egy egész sorozat a levegőben tartozó zöld tündérről. Itt csak egyet mutatom. A már említett magas állvány most jobb oldalon volt. Fényereje 1/1. A 430 EZ vaku segédfényt biztosított a bal oldalon, alig észrevehető hatással. Ép hogy az árnyékokat lágyít. Itt nem volt kérdés nagylátószögű vagy normál objektív. Ezeket mind 18 és 20 mm zoom beállítással fotóztam, mivel én sem tudtam sokkal hátrébb menni. 
Amíg Anne ebből szerezte szép, új fotókat, én sok és értékes tapasztalatot. A legérdekesebb az volt, hogy - ha az ember vakuval fotózik - pont azt a pillanatot, amikor keletkezik a kép, semmi képen nem láthat: rugós tükör eltakar fényt a keresőben és vakon fotózik. Hála az LCD-nek rögtön lehet látni mit produkál, de korrigálni csak a következő fotóra lehet. Egy idő után, de szorgalmas fotózás réven, már előre képes "látni" a végeredményt és akkor már könnyebben mozog technikai paraméterek között. Én azon az úton indultam amikor tudomást szereztem a vakuk használata számos előnyeiről és lehetőségeiről. Mivel szeretem a kihívásokat, de feszegetni a határokat sem unom, az lett a célom, hogy otthonosan mozgok vakuk világában és azóta már szép eredményeket elértem.

0 Comments

Balkan summer: Annya & lánya

6/19/2015

0 Comments

 
Picture
Canon EF 50 1:1.8 II, f /4,5, 1/200, ISO400
Minden évben, június első szombaton osztálytalálkozónk van. Gimnazista osztályra gondolom. Ahogy túl voltunk 30. évfordulón, mások példáját követve, megbeszéltünk, hogy minden évben ezen a napon találkozunk. Aki tud jönni, ott lesz, aki nem, majd legközelebb. Én azóta csak egyszer voltam: 31. találozón. Nem mint ha nem akartam menni, csak mindig volt valami, ami miatt nem lehettem ott. Ebben az évben sem sikerült, pedig csak három nappal azelőtt Tuzlában voltam. De, az ott tartózkodásom elérte a limitet és muszáj volt hazajönnöm. Sok a munka. Azért az utolsó napon szerencsém volt vendégül látni az egyik legrégebbi évfolyamtársnőmet, akit az általános iskola első osztály óta ismerem. Közös osztályba csak a gimnáziumi utolsó évben jártunk. Érettségi után sok éven át nem találkoztunk, mig 25.-ik évfordulón újra nem láttunk egymást.  
Picture250mm Canon EF-s 55-250mm 1: 4,5-5,6 IS, f/5,6, 1/125sec, ISO 400
Most is látszik rajta, hogy nem mindennapi szépségről van szó. Fiatal lány- és nőként egyszerűen ragyogott. És íme a lánya, aki már maga is gimnazista és apai gének réven  saját szépséget hordja.

Picture
79mm Canon EF-s 55-250mm 1: 4,5-5,6 IS, f/5,6, 1/125sec, ISO 400
Ahogy már említettem, Andreával már sikeresen kipróbáltam egy-két világítási/beállítási "forgatókönyvet" és azokat most is használtam: egy speedlite brolly-ben + ezüst reflektor  (címfotó és fent), csak reflektor  és csak természetes fény (balra).
Ahogy a fotókon is látszik, kellemes, lágy és nagyjából természetes fény hatását hozott a kombináció. Különösen örülök neki, hogy Canon EF-s 55-250 mm f 4,5-5,6 IS teleobjektív ilyen éles képet produkált. Nyilván, azt képstabilizátornak köszönhettem, bár én is figyeltem arra, hogy záridő mindig megfelelő arányban áll minden fókusztávolsággal. Lenti képhez készítettem egy kis beállítási grafikát, ami nagyon közel van egy korábbihoz, amikor Andreáról volt szó. Vakuállvány lába belelógott a képbe, ahogy igyekeztem úgy elhelyezni, hogy az árnyékok jó irányba vetüljenek. Ebből kifolyólag a "modellek" arcára különösen figyeltem. Az állvány lábát könnyen kiretusáltam.
Picture
65mm Canon EF-s 55-250mm 1: 4,5-5,6 IS, f/4,5, 1/125sec, ISO 400
Picture
Ennek a fotózásnak nagyon pozitív mellek hatása volt, "modellek"-re nézve, mert az elején kicsit izgultak és alig vártak, hogy kezdjük, de hamarosan élvezték és a végén bevallottak, hogy 
0 Comments

Signor Armani motorozik

6/16/2015

0 Comments

 
Picture
24mm (ef-s 18-55 f/3.5-5.6), f 4,5; 1/200, ISO 100
Picture
Néhány évvel ezelőtt, szerencsém volt dolgozni egy igazi Armanival. Én nem voltam divat, hanem rajzfilm tervező, ahogy ő se Giorgio (kép jobbra), hanem Jacopo (minden további kép). Jacopo Armani, gyártásvezető luxemburgi Iris Productions stúdióban, ahol akkor készült az eddigi legeredetibb "Pinocchio", egész estés rajzfilm. Legeredetibb abban az értelemben, hogy nagyon közel állt a könyvhöz - ami sokak számára teljesen ismeretlen maradt. Minden esetre, Jacopo két kerekű masinával járt munkahelyére és egyszer megbeszéltünk, hogy készítek róla pár fényképet. Íme az eredmény.

Picture
Azonos beállítások mint cím fotón
Picture
74 mm (ef-s 55-250 f/4-5,6 IS), f 7,1; 1/125, ISO 100
Három vakum volt és rádiós kioldó. Két kis méretű softbox (50 x 50 cm és 60 x 40 cm) egymás mellet, volt fő fényforrás és a harmadik, "csupasz", oldalról vagy hátulról - a kompozíció függvényében - szép élfényt vagy annál többet is biztosított.
Picture18mm (ef-s 18-55 f/3.5-5.6), f 6,3; 1/60, ISO 800
Ahogy a címfotón is látszik, naplementekor kezdtünk és egyre sötétebb lett, de a vége számomra legérdekesebb volt, mert a közeli raktár épület lámpái nagyon jó háttér elemet alkották. Kár, hogy nem volt birtokomban egy igazan nagylátószögű objektív, sokkal látványosabban sikerült volna a felvétel. Se baj, így is szép lett és signor Armaninak is nagyon tetszett. Egyetlen komolyabb problémát fókuszálás okozta, mert ahogy eltelődött, fényképezőgépem egyre gyengébb fényben működött, ami neki nem erős oldala. Teljesen érthető, hiszen egy kezdő (entry) modellről van szó.

Picture154 mm (ef-s 55-250 f/4-5,6 IS), f 5,6; 1/125, ISO 100
Mondanom se kell,  hogy ezek mind beállított képek, az egyiken sem mozog a masina. De, attól még mindig jók és valódi  easy rider élményt nyújtanak. Egy kis retusálás mindenképpen szükséges volt, de én annál többet is hoztam ki a nyers anyagból, mert kihívás volt számomra pár fokkal feljebb emelni a lécet. Kíváncsi voltam mire vagyok képes és milyen problémákkal fogok találkozni, ill. hogyan fogok őket megoldani. Tanulságos kis feladat volt. Ha nem tévedek, ez volt az első fotó session kollégaimmal, sokaknak nagy örömére, ami késő nyártól egészen novemberig tartott. Persze, nem mindig kint, nagy hidegben. Szép számmal fotóztam bent, stúdió egyik kisebb termében, egész napos munka utáni kikapcsolódás címen. Akkor jöttem rá, hogy az emberek - és azok többnyire fiatalok voltak - mennyire szeretik szerepcserét. Egy rövid időre valaki más lenni, vagy egyszerűen VALAKI, aki körül "forog a világ", aki figyelem központjává válik - akkor is, ha csak én voltam, aki figyelt rájuk. És aztán úgy látni magát a fotókon, ahogy addig sose látták. Dupla öröm.
Népszerű lettem, őszen már hosszú várólista alakult, mert én csak hétvégéken fotóztam. Szombaton vagy vasárnapon. Sokszor hétvégéken is dolgoztunk, nem volt nehéz, de volt az is, hogy csak fotózás miatt jöttem be a stúdióba. Ott mindig valaki volt, ha nem is nagyon nyomtunk ceruzánkat, beszélgettünk, főztünk (és mind megettünk!), társalgóztunk...olyan, jó értelemben, "kritikus tömeg" alakult ott, ami teljesen egyedi. Az sose nem ismétlődik meg. De, végül is, egy nem mindennapi rajzfilmet megalkotunk és jó sok fotót hoztam haza. A gyűjteményem első fejezetét.

0 Comments

Balkan summer: Andrea 2-hogyan készült

6/13/2015

0 Comments

 
Picture
Picture
Andreát utoljára láttam amikor 14 éves volt, 2011.-ben és akkor már lehetett sejteni hogy nagyon szép és helyes lány lesz belőle, de hogy ennyire, azt nem gondoltam. Mint kitűnő tanuló, érettségi vizsga nélkül mehet tovább tanulni  az egyetemre. Úgy van az Boszniában. Ami fotózást illeti, nem csak, hogy igazi szépség lett, hanem nagyon jól tud pózolni és, tudatosan vagy nem, mikrógesztusokat és mimikát minden helyzetben, de ugyanakkor változatosan tud használni. Tuzlai rövid tartózkodásom során, az utolsó napon került sor erre a fotózásra. Igazi meleg nyári délután volt, négy és öt óra között. Ideális helyszín családi házunk mögött, nyugatra néző erkély alatt volt, ahol sűrű bokrok és fák ép annyi napfényt engedték át, amennyire szükségünk volt. Az első szériát úgy fotóztam, hogy Andrea hátát fordított napnak és szép, fényes kontúrt kapott, ami elválasztotta őt a háttérből, de ugyan azt a napfényt egy 82 cm ezüst reflektor visszaverte az arcára és meleg tónussal tökéletesen rávilágított. A lenti fotókon, amiket a ház főbejáratánál készítettem, a jobb oldalon, képen kívüli fal még több fényt verte vissza az Andreára, ami reflektorral együtt sokkal kellemesebb hangulatot eredményezte. Mind két fotót EF 50mm f/1.8 II objektívvel készítettem, ISO 100, 1/60 sec záridővel, bal oldalit f 4,5 blendével, jobb oldalit 
f 3,5 blendével.

Picture
Picture
Picture
PictureF 5, 1/60 sec, ISO 200, 96mm
Mivel könnyen utazom , de rossz idő esetében, benti fotózásra is felkészültem, úgy volt nálam egy Photix brolly és azzal fotóztam második szériát: Andreat  báli ruhában. Vaku erejét 1/4 és 1/8 között tartottam, manuális módon villant, rádiós távkapcsolón keresztül. Így jobban tudtam variálni napfény hatását.

Picture
Azzal nem lett vége annak a fotós délutánnak, mert még két, számomra igen fontos vendéget vártam. Örültem neki, hogy Andreával gyakorlatilag előkészítettem helyszínt és beállításokat, úgy sokkal lazább ment a következő menet, amiről hamarosan beszámolok ugyan itt. 
0 Comments

Balkan summer: Andrea 1

6/9/2015

0 Comments

 
Picture
135 mm, f 5,0; 1/100 sec, ISO 200
Tíz éves voltam, amikor elköltöztünk szülővárosom,Tuzla egyik végéról másikra, saját házunkba. A két városvégé között nagy volt a különbség: egyik nagyon urban környezetté vált, másik (az utóbbi) meg mindig csendesebb, álmosabb, félig falusi hangulatot őrizte meg. Ott azért lehetett szabadon játszani és kint lenni akar egész nap. Közvetlen szomszédságban velem majd nem egykorú gyerekek voltak, egy kivétellel fiúk, többi pár évvel fiatalabb, vagy ép idősebb, de annak ellenére mindig együtt játszottunk. "Kemény magban" öten/hatan voltunk, egy iskolába jártunk és, mert  mindenki harmonikázott, egy zenekarban játszottunk, egy-mást követtünk mindenhova és együtt nőttünk fel. Aztán, mindenki saját úton indult. Csak ketten maradtak ott, ahol először találkoztunk. Jött a család...meg háború. Túléltek. Új gyerekek játszottak a réten, bandáztak régi búvóhelyeken, aztán ők is felnőttek. Andrea most érettségizett.
Picture96 mm, f 5,0; 1/100, ISO 200
Nálunk, Boszniában, nincsen szalag avató, nincsen ballagás, de van érettségi bál. Az az első alkalom, amikor fiúk öltönyt vesznek fel, nyakkendővel, szép bőrcipővel, lányok estélyit, a nem mindennapi ékszerrel és magas sarkú cipővel, vagy szandállal. Komoly frizurával. Nem egy esetben, az első komoly frizurával. Mert épp, hogy felnőttek lettek. Mindenkinek leeseik az álla, amikor látják őket felvonulni a bálra. Ragyognak. 
Csak, hogy nem mindenki lehet ott. Andrea nagymamája, például, messze lakik, tengerparton és nem tud gyakran meglátogatni unokáját. Ő Magdi-néni, akinél már sokan nyaraltak meseszép Korcsula-szigeten. És Andrea biztos nem fog ezt a csodálatos báli ruháját oda cipelni, csak hogy megmutassa nagyinak, mert úgy se lesz olyan, amilyen azon az estén volt. Azért elővettem fényképezőgépemet és lefotóztam őt úgy, mint ha most indul a bálra, hogy legyen emlék arra, soha vissza nem térő pillanatra, nem csak nagyinak, hanem anyukájának és neki, sok évtized múlva, amikor nosztalgiával fog gondolni 2015. májusára. Élmény volt.

0 Comments

Úti beszámoló: Balkan summer (előzetes)

6/5/2015

0 Comments

 
Picture"Barokk"-ház,Tuzla, Bosznia© Werner Huthmacher, Berlin
E hét első felében szülővárosom, Tuzla-ban voltam. Nem fotós, hanem teljesen mindennapi, prózai okok miatt mentem, de elvittem magammal fotó-hátizsákomat és könnyűszerkezetű lámpaállványokat, pár összecsukható fényformálókat és egyéb apróságot. Sose lehet tudni, gondoltam, de igazából reméltem, hogy sikerül rábeszélnem egy-két régi ismerősömet, osztálytársamat és/vagy gyerekeit, hogy álljanak néhány percig a kamerám elé.

Picture
Ahogy kiderült, nem volt nehéz, csak hogy nagyon kevés időm volt bármit is tervezni. Rögtönöztem hát és annak ellenére, vagy pont azért, nagyon jól sikerült az utolsó napi fotós délutánom. Először régi, gyerekkori barátom/szomszédom utódai pózoltak igazi nyári melegben  -leginkább gyönyörű lánya (balra). Róla készült képeket egy külön bejegyzés keretében mutatom meg.
Picture
Naplementekor vendégül láttam egyik kedves osztálytársnőm és a lányát, akik saját bevallásuk szerint nagyon készültek fotózásra és az izgalom nem volt hiába: teljesen új élmény volt számukra úgy állni kamera előtt most, mint bármikor azelőtt. Arról hamarosan bővebben...
0 Comments
    Picture

    About me

    I got my first compact photo camera as elementary's school seventh grader and SLR camera few years later. Both were film cameras. I've developed my BW negatives in my parent's bathroom. That's how old I am. I also made my own prints under photo enlargement kit my mother bough to me. My darkroom was that same bathroom. Today we all have DSLR cameras and digital darkrooms and we can print high quality photos at home. Everything has changed, except joy and excitement of taking pictures. That's why I keep doing it.

    View my profile on LinkedIn

    Archive

    March 2020
    February 2020
    January 2020
    February 2019
    January 2019
    December 2018
    October 2018
    August 2018
    July 2018
    May 2018
    March 2018
    February 2018
    January 2018
    December 2017
    November 2017
    October 2017
    September 2017
    August 2017
    July 2017
    June 2017
    May 2017
    April 2017
    March 2017
    February 2017
    January 2017
    December 2016
    November 2016
    September 2016
    August 2016
    July 2016
    June 2016
    May 2016
    April 2016
    March 2016
    February 2016
    January 2016
    December 2015
    November 2015
    October 2015
    September 2015
    August 2015
    July 2015
    June 2015
    May 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015
    January 2015

    Categories
    ​

    All

    RSS Feed

Proudly powered by Weebly