Ahogy az előző bejegyzésemben említettem, egy új "üveg" van a fotótáskámban: az első (számomra) Canon L típusú objektív, vagy is csúcs minőségű, igazi professzionális cucc. Egy ideje "vadásztam" rá, mert eddigi munkám során egyre jobban éreztem, hogy gyorsabb és jobb minőségű tele zoomra van szükségem, de mindenképpen szeretem volna használtat venni, mert annyit tudtam megengedni magamnak. Szóval, jó áron és jó állapotban lévőt találni apróhirdetések között, nem egyszerű dolog. Sok türelem is kell hozza. Az előző, e-bay-es vásárlás belföldi kínálatra ösztönzött, azért heteken át csak magyar hirdetéseket lestem és egyszer csak sikerült megfogni az aranyhalacskát: abban a pillanatban legolcsóbb és teljesen újszerű állapotban lévő "fehér paripát".
Lent van Christopher Frost videója, amiben bemutatja és leteszteli szóban forgó objektívet:

Ahogy korábban is említettem, teljesen bízom Chris véleményére és eddig nem csalódtam azzal kapcsolatban. Egyelőre annyit tudtam foglalkozni új objektívemmel, hogy a dolgozómban fotóztam lányom gyerekkori játékbabát, meglévő szobavilágítás alatt (4 x 40 W), három különböző tele beállításban. Lent balra 70 mm helyett 81 mm gyújtótávolsággal, mert egyszer szeretném összehasonlítani ezt a felvételt egy Canon 85 mm f/1.8 USM objektív által létrehozott fotóval. (Arra, reményeim szerint, se kell sokáig várnom.) Jól látszik, hogy négyes blende mellett a háttér kellemesen elmosódott, miközben baba arca borotva éles. Megjegyzem, hogy itt látható fotók nem nyers képkockák, hanem szokásos módon feldolgozott Adobe Lightroom kimenő fájlok, ahogy minden korábbi kép is.

Képinformáció szerint ISO 2500 és 3200 között kellet dolgoznom, mert kézből fotóztam és a záridő olyankor legalább 1/gyújtótávolság kell, hogy legyen, különben nem lesz éles a kép. Az azért fontos, mert nincsen optikai stabilizátor ebben a változatban. Stabilizátoros verzió jelentősen drágább. Ugyanakkor, minél nagyobb a gyújtótávolság, annál keskenyebb a mélységélesség, ami a lenti (bal oldali) fotón jól látszik. De a jobb szem, amire fókuszáltam, még mindig tűéles. Összességben, a kis tesztem jól sikerült és teljesen elégedett voltam az eredményekkel. Ahogy a fenti videóból is kiderült, videózásra ill. kisebb intenzitású fény mellett, érdemes (vagy inkább, kötelező!) állványt használni. Ahhoz per pillanat még hiányzik megfelelő állványgyűrűm, ami (nem)érthető módon nincs az alap csomagban -  napellenző igen - és külön kell venni. Eredeti Canon szemtelenül drága (35-40 ezer forint !), de vannak jó minőségű után gyártott, 6 ezer forint körüli áron és az egyikre pont ezekben a napokban várom. Azt is tesztelni fogok majd.
Az objektív első "éles" használata már következő napon történt, amikor idei elsőáldozókat fotóztam . Lent, jobbra két olyan fotót mutatom meg, ami mise közben rögzítettem. Ablakfény és belső világítás mellet, derítő vakut is használtam, azért ISO 800 elegendőnek bizonyult, 5.6-os blende mellett. Semmi okom panaszkodni, akkor sem, ha  a záridő keletinél jóval hosszabb lett (1/80 sec). 

Ezzel együtt eladóvá vált eddigi telezoom objektívem Canon EF-S 55-250mm f/4-5.6 IS, ami nagyon jó állapotban van és sok remek fotóért "felelős". Érdeklődni e-mailben...

Április közepén, pontosabban Húsvét idején, vendégek voltunk bátyáméknál és  akkor lefotóztam a lakásukat, mert  eddig nem készültek képek róla, pedig kár lenne egyszer, ilyen módon, nem emlékezni róla. Apránként fotóztam, nem  sietve (három napon keresztül) és ahogy az alkalom megengedett. Egy dologra biztos voltam, mégpedig arra, hogy HDR technikával fogok rögzíteni a helyiségeket: három, ritkán négy kockával, állványról, eltérő záridővel. Minden képcsoportot összeraktam HDR programban, átküldtem Photoshopba és ott retusáltam néhány apróságot, aztán Lightroomban korrigáltam paramétereket és perspektívát. Az itt látható fotókat Sigma 17-50 f/2,8 EX DC OS HSM objektívvel készítettem, 11-es blendével, ISO 100-al, természetesen, állványról.

Zárószóként csak annyit mondhatom, hogy jó volt újra ilyen típusú fotókat készíteni és erre a feladatra is próbára tenni nem rég vásárolt Sigma zoom objektívet, ami minden bizonnyal nem okozott csalódást. Titokban remélem, hogy nem sokára egy újabb zoom objektív kerül hozzám, amivel még magasabbra fogok emelni fotóim minőségét és egyben minden helyzetből kihozni a legjobbat. Ahhoz sok türelem és sok szerencse kell, de mind kettőből nekem egyáltalán nem hiányzik. Csak szépen, lassan és okosan...

Ők voltak az elsők között, akikkel összebarátkoztunk a falunkban. Gyerekeink együtt jártak oviba, iskolába, együtt nőttek fel. Alkalomként készítettem családi fotókat róluk, de most először csak fiatalok álltak a fényképezőgépem előtt. És milyen jó, hogy megtették.  

Nem rossz, de utólag rájöttem, hogy egy rajzon kellet volna részletesen kifejlesztenem az ötletemet, mert jobb is lehetett. Konkrétan a pózokra gondolom, leginkább a jobb oldali Andris megfelelő, sokkal kifejezettebb testtartásra. Most már tudom mi az, ami kellett...folyamatosan tanulok , az van.

Április utolsó napján, ami egyben vasárnap is volt, Gyermely apraja-nagyja egész napos majálisra jött Gyarmatpusztára. Kiváló alkalom fotózásra, változó fényviszonyok és kiszámíthatatlan helyzetek mellett. Majdnem minden, ami a táskámban volt, használatra került. Íme néhány, több mint 500 fotó közül: