Tavaly augusztusban három napra mentem le Zala megyei Alsópáhok nevű falucskába, hogy fotókat készítsek Kolping Hotel**** & Spa külsejéről-belsejéről, amik aztán felújított weboldalukra és nyomtatott reklám anyagra kerülnek majd. Tizennyolc éves, vagyis, "nagykorú" lett a komplexus és ottani marketing osztály jogosan gondolt, hogy ideje korszerűsíteni és bővíteni nem csak képi anyagot, hanem az egész "dizájnt". Fotós feladatokra meghívásos pályázaton keresztül lehetett jelentkezni, úgy nekem jutott épületek külső-belső szépségei megörökítése. Két teljes napra terveztem helyszíni fotózást, nyolc órás műszakban. Abból két és fél nap lett, reggel hat órától este kilenc-fél tízig + egy délelőtt, de minden percet élveztem. Nem tudok elégén kiemelni a) fantasztikus szervezést és  b) vendéglátói szeretetet, ami marketing osztály tagjai tanúskodtak és ami könnyebbé tette fárasztó munkámat. 

A legjobb eredmény elérése érdekében, legtöbb kültéri helyszín fényképezésén nem a HDR (high dinamic range) technikára számítottam, hanem bracketinggal rögzített kockákat "kézi munkával" raktam össze Photoshopban egy kompozit képre. Úgy teljes mértékben én "uraltam" a helyzeten és úgy állítottam be paramétereket, ahogy jónak láttam. 

Az első kép "normál" kamera beállításával készítettem, úgy ahogy gép program módja (P) legjobbnak talált. Bal oldalon látszik mennyire jól sikerült. Bár kora reggel volt és a nap épp kelt fel,- sokak szerint a legjobb fény minőség abban a napszakban- az ég már nagyon világos volt és azért túlexponált, különösen a kép bal oldalán. Polarizált szűrő némileg segíthetné, csak hogy az effektusát medencei vízfelszínen is látható lenne, ami nem volt célom.

Biztonság kedvéért, két blendével túlexponáltam, hogy semmi ne maradjon ki. Otthoni stúdióban optimalizált képfájlokat behívtam Photoshopban és minden EV variációt fekete maszkkal elláttam.

A bal oldali ábrán látszik, hogyan festettem fehérre azokat a részeket, amiket láthatóvá akartam tenni az "alap" képpel együtt, vagy inkább fölött. Ahogy rétegek mutatják, itt négyszer használtam "sötét" fotót és mindig más-más részt kifehérítettem, de különböző átlátszósági fokon, hogy pont annyi látszódjon belőle, amire szükségem volt rá. Úgy sokkal pontosabban tudtam adagolni sötétebb vagy éppen világosabb részleteket, mint ha bármilyen HDR plug-int használtam volna.

A végeredmény egy tökéletesen egyensúlyozott, de nem kevésbe látványos és izgalmas kép lett.

A Somorer Jugendtanzgruppe fotózással egy időben, csoport tagjai közöltek velem, hogy szükségük lenne két "paraván"-szerű  színpadi díszletre, ami megfelelő hangulatot hozná létre egy teljesen új koreográfiához. 
A műsorszám egy sváb kocsmában történik és nekik az kéne, hogy az egyik oldalon legyen kocsmáros, pult és pult mögötti polcok, sörös hordók, palackok, korsók és más oda illó tárgyak, a másik oldalon egy sarok, ablakkal és régi asztallal, székekkel stb. Rögtön igent mondtam, mert hasonlót még nem csináltam és azt javasoltam, hogy éljük a korszerű technológia által kínált lehetőségeivel és nem fessünk ecsettel és festékkel fehér vászonra, hanem nyomtassuk digitális grafikát. Ha nem láttam volna Kakukkhegy lekvárium óriási molinót és nem győztem róla, hogy nagyon jól sikerült, talán másként gondolkoznám, de így nem volt kétségem arról, hogy jó utat választottam. 

Most valahogy úgy sikerült a beszámolom, hogy grafikai feladat és róla készült fotó riport együtt szerepeltek, mint egy történetnek kezdete és a vége. Legközelebb, vissza terünk csak egy médiumhoz...

Ahogy megígértem, most következik beszámoló a múlt pénteki osztályfotózásról. Anna lányom gimnáziumi osztályáról van szó.Tavaly is harminchatan voltak, díszterem színpadra beállítottam őket és öt sorba osztottam, ügyelve arra, hogy fiúk és lányok felváltva foglaljak a helyüket, ami nem volt könnyen megoldható, de nagyjából sikerült. Színpad, mint helyszín nagyszerűnek bizonyult, semleges ill. fekete háttér miatt. Reméltem, hogy reflektorfényeket is tudok használni, de az csak részben sikerült. Ahhoz már kellet egy színpadtechnikus, ami nem volt jelen, úgy inkább koncentráltam a saját fényforrásomra: három vaku együttes erővel, egy állványon és egy nagy áttetsző ernyőn keresztül. Én a terem másik végén voltam, teleobjektívvel, mert azzal tudtam "összepréselni" perspektívát úgy, hogy az öt sorban álló fiatalok ne legyenek túl messze egymástól. Itt a végeredmény:

Idén már nem csak én, hanem diákok is ragaszkodtak ahhoz a díszteremhez, mert kinti fotók nem olyanok.
Tegyünk fel, hogy igaz, de jövőre pont az lehet a kihívás, bár vannak más ötleteim is. Ha nem esik az eső, mint tavaly és most, kipróbálhatok valami teljesen mást. Meglátjuk.

Szóval, koncepció az volt, hogy most én leszek a színpadon és diákok a nézőtéren. Múltkor, hogy magasról jön a fény, két asztalon, színpadhoz közelebb (balról) állt a vaku állvány három vakuval, én jobbra hátul, szinten az egyik asztalon. Úgy tudtam azonos szinten lenni a színpaddal. Idén azért cseréltünk helyünket, mert ha én feljebb vagyok, mint most, és lámpák még magasabb, legalább két dolog nem okoz problémát: mindenkinek arcát jól fogok látni - úgy a képen is láthatóak lesznek - és a vetett árnyék sem vetül valakinek pont az arcára, hanem lejjebb. Hátrány az volt, hogy jóval szélesebb területen fognak ülni és legalább négy-öt sor távolság lesz az elsők és az utolsók között. Tehát, nem tudok használni teleobjektívet  és legalább f11-es fókusz kell, hogy mindenki éles legyen. Ahhoz jó erős fény az imperativus, tehát a stúdióvakum számára igazi erőpróba lesz ez a fotózás. 

 A képen jobbra látszik díszterem belseje saját világításával megvilágítva, ISO 200 és f 11, 1/160 záridő mellet.  Mindenképpen szeretem volna megőrizni azt a különleges hangulatot, ami díszterem nyújtott, de ugyanakkor fő feladat volt rendesen exponálni fiatal gimnazistákra. Walimex VE 400 Pro itt először kapott lehetőségét, hogy teljes erővel villog egy zárt teremben, amit eddig én se láttam. Hoztam magammal nagy, áttetsző ernyőt, lágyabb fényért, de hamarosan kiderült, hogy "Wali"-nek csak "csupasz fejjel" szabad villogni, különben nincs elég fény.

Negyven öt percem volt, hogy előkészítsék mindent és beállítok fényeket, mielőtt megérkeztek az első diákok. Így épp, hogy időben minden rendben lett és maradéktalanul tudtam koncentrálni a 36 fős csoportra, hogy mindenki jól nézzen ki ezen a közös fotón. Az első variáció az volt, hogy valamennyi diák saját széken ült, de rögtön látszott, hogy az ötödik sorban ülők jóval kisebbek lettek, mint azok az első sorban. Azért úgy döntöttem, hogy közelebb hozok őket és annak ez volt a végeredménye:

Viszonylag rövid idő alatt megcsináltam több variációt és úgy éreztem, megvan a kép, de valahogy senki nem akart elhinni, hogy vége van. Azért, mint mindig, összeálltak kis csoportok és mindenki jókedvűen pózolt. Én objektívet cseréltem és innentől EF 50 1,8-ast végig használtam.

Világítás alapvetően ugyanaz maradt, csak most nem teljes erővel és kisebb területre összpontosítottam a fényt, bal oldali vaku hátra került és diszkrét élfényt biztosított, Villanjkörtes szett ugyanakkor jobb oldali fényt. Jó néhány "vicces" képet sikerült megörökíteni mielőtt újra csengették. Vége. Hétvége!
*Az osztálykép fekete-fehér verziója azért kell, mert évkönyvben úgy jelenik meg és én személyesen szeretem átkonvertálni az eredeti fájlt. 

Egy érdekes történet közelmúltból: egyenes vérvonalú rokon egy új kereskedelmi vállalkozásba indul és ahhoz kell egy menő logó dizájn, mert fel kell tűnni a tömegből. (Helyes!) A logó nélkülözhetetlen eleme egy aranyos állati figura legyen. (Nagyon helyes!) Tulajdonképpen, legjobb, ha már az elején brand alakul, azért is fontos, hogy ütőerejű legyen a logó. Eddig világos, bár nagyon ambiciózusnak tűnő irány. Brand? Csak úgy? Talán nem mellékes, hogy az illető 28 éves férfi, akinek se tapasztalata, se tudása nincs a valódi élet dolgairól, de ötletei azért vannak. Meg kicsit furcsa értékrendje. Pontosabban, nincsenek ötletei sem, de meg tud mutatni mi az ami tetszik és ahhoz valami hasonlót "képzeli el". Ott van például Starbuck, ami brand és világ szerte sikeres cég, tehát olyasmi jó lenne neki is. (Nem viccelek!)  Jó, de te mivel fogsz kereskedni?-kérdeztem. -Háztartási cikkekkel! Pontosabban, fürdőszoba felszereléssel, textíliával, egy pár kis konyha géppel stb. És mi lenne az állat, ami legjobban illeszkedik ahhoz és kapásból asszociál a felsorolt háztartási cikkekhez?(legyen, pókon, darázson kívül) -Hát, azt még nem tudom, inkább rád bízom. A-ha,(sóhaj)...és mikorra kell?-Elég sürgős a dolog. Most rakjuk össze weboldalt, mert interneten keresztül fog működni az egész. Web shop!

Persze, van-e időd, ráérsz-e stb. nem szerepel a kéréseben, ahogy pénz se. Mert ez most nem a munkám, hanem rokoni segítség. Úgy is rajzolgatok egész nap, ez csak pár vonal itt meg ott, nem nagy ügy. Pénzt kérni egy most kezdő vállalkozótól, amikor annyi mindenért fizetni kell, valahogy a legnagyobb szemtelenségek közé tartozik. Pedig, enélkül nem is lehetne kezdeni. Csak hogy ez a két dolog ott valahol nem jön össze. Mondanom se kell, hogy ez már rég óta kíséri engem, a legelső munkáktól kezdve.

Milyen állat legyen? Hód (az már OBI figurája), mókus (sokadik variáció), méhecske (hm...), vagy kutyus, mint házőrző, házi kedvenc? Mert a web shop neve az jelent, hogy "kis házigazda".  Van abban valami. Távoli, de összekapcsolódhat. Valahogy Grommit-ra gondoltam, amikor egyszerű formákban kezdtem összerakni kutyus fejét. A logó többi részével nem volt különös probléma: kék és sárga szín használata kötelező volt, hozzáadtam egy "neon" világoskéket, egymáshoz illó formákat és passzoló betűtípust. Nem készült más variáció, mert nem volt időm játszani, pedig szeretem. Átküldtem.
Eltelt egy hét, két hét, három hét....semmi. Másfél hónappal később, valaki mástól hallottam, hogy kutyus nem az igazi. Mi lenne az igazi?-kérdeztem.-Egy medve! A?! Várjunk csak: fürdőszoba felszerelés> kis házigazda = medve. Nekem ez nem stimmel. De, neki igen. Az asszonyok szeretik macis férfiakat. Hü-ha! 
És még egy dolog: ez a kutya túl egyszerű, valami hi-end kéne, diznísebb. Erre válaszoltam, hogy nincs időm tervezni egy teljesen új figurát (ingyen), hanem ennyi és ennyiért megcsinálom, ahogy másoknak is. Akkor majd fizet, ha már elindul a bolt és van valami keresete. Megsértődött. Akkor inkább köszöni és a haverjaival megcsináltat, azoknak nagy dolog lenne feltörni egy klassz logóval stb. stb. Ez is ismerős dolog számomra, mondhatom családi örökség része. Sok szerencsét!
Négy hónappal később: van egy lány, aki tudná összerakni logót, ha elküldeném neki az eredeti grafikát. Milyen grafikát?-Hát, kutyust! Még is jó a kutyus? Az a kutyus? - Igen, igen! Tökéletes! Szóval haverok még sem vállaltak. Vagy vállaltak, de nem lett jó. Nem lehet tudni, én (még) nem kérdeztem. Sajnos nem tudok átküldeni, mert már nincsen az a fájl. Kitöröltem. -Aú, de kár! Pedig most tényleg kell, mindjárt indul a web shop. Csinálok neked újra, ugyan annyiért. Jó? -Legyen. Csak siess! Ez már a beszéd. Nem kellet teljesen újból kezdeni, mert megvoltak az elemek, néhány részleten változtattam és még jobb lett. Bár a pénzt még nem láttam, elértem a célt: egy valaki megértette, hogy a minőséget nem lehet semmi perc alatt és bárkinek megalkotni. Mögötte van sok éves kemény munka (nem szabad összekeverni kedvenc munkával, akkor is ha az!), tapasztalat, rálátás és profizmus. Meg sok áldozat. Ennek van piaci értéke, mert abból élünk és ha valakinek saját haszonszerzésért szüksége van (képző)művészi alkotásra, fizesse meg. Olyan egyszerű.

Ugrás egy másik témára. Két évvel ezelőtt, május végén-június elején egy kedves kollégámtól néhány napra kölcsön kaptam Canon EF 85 mm f 1:1,8 USM objektívet. Már az első látásra, nagyon szolid objektívnak tűnt, volt súlya és szép formája, de igazi értékét fotózás közben mutatott meg.
Az egy kiváló portré objektív, 1.6-os faktor mellet 136 mm teleobjektívvá válik és meglehetősen gyors. Muszáj volt kipróbálnom, mert ilyen gyors objektívvel régóta nem fotóztam. Ha nem tévedek, az első komoly gépem, Praktica L2 kit objektíve volt egy Zeiss 50mm 2,8. Kiváló darab. De, az már történelem. A kísérlet másik tétje modell világítása volt: szeretem volna természetes fény hatását elérni és ahhoz kellet nagy, fehér felület. Legjobb egy fal, ami minden otthonban található. Nálunk pont jó helyen van egy fehér fal. No ha azt szeretném, hogy az ablakkal szembe állok... magam a fürdőszobában találom. Itt egy grafikon:

Szóval, Anna saját szobáján van és a padlón fekszik. Fő vaku (Canon Speedelite 550 EX) a vele szemben lévő falra villog, nem túl nagy erővel, mert 2,8-al fotózok és jelentős fény jön az ablakon keresztül, mint a háta mögötti nagy üvegajtón, mint a szembeni kis ablakon. Speedlite folyosóban van, ami kb. 1 m széles és úgy van beállítva ( mármint a vaku) hogy a fal lehetőleg legtöbb fényt Anna irányába veri vissza. Én fekszem fürdőszoba szőnyegen, másfél méterrel tőle és bal kezemben hajszárítóval "szélgépet" imitálok. Tőlem jobbra kád és WC. Nem túl glamúros a helyzet, de kit érdekel, ha jó a végeredmény. És még egy kis "fény fröccs", ha lehet úgy mondani: ott hátul, jobb oldalon egy gyenge villanás, hogy "megsimogatja" Anna haját és hátát. 
Ennyi.

Utómunka során volt egy kis retusálás, részben "hagyományos", részben frequency separation, de semmi túlzás. Épp hogy rendbe hoztam pár esztétikai tökéletlenséget. Nem szeretem amikor nagyon látszik, hogy egy arc vagy test nem a valódi. 
Nos, mielőtt visszatér csoportfotózás téma, van egy izgalmas grafikai munkám és arról is beszámolok, valószínűleg Pünkösd utáni héten. Leghamarabb jövő kedden lesz legújabb bejegyzés, addig kis türelmét kérek...

Maradjunk még egy picit a csoportkép és tánccsoport témánál. Ez a kép három évvel ezelőtt készült Zsámbéki Premontrei Keresztelő Szt. János általános iskolában, amikor nyolcadikos lányok egy tánckoreográfiával megkoronáztak farsangi bál hivatalos esti programját.  Az előző bejegyzésemben már említettem, hogy tágas teremben voltunk és hogy sikerült viszonylag szűk helyen beállítanom 13 lányt. Egy Speedlite  vaku és áttetsző ernyő volt fő fényforrás, közvetlenül a fejük fölött, egy másik vaku a hátam mögött, plafonra irányítva (derítés céllal), két Villanjkörte hátérben - kék a fal felé, narancssárga lányok felé. Valahogy így:

Mutatok egy a végén készült fotót, amin látszik hol állt ernyős vaku magas boom állványon:

Ezen a héten folytatódik csoportfotók sorozata, legújabb osztályfotókkal és arról is hamarosan beszámolok ugyan itt. Én minden évben csak egy (és ugyan azt) osztályt fotózok - mint apuka, aki tud fotózni - és most is szeretnék a legjobb módon egy kockába "belepakolni" 40 diákot és osztályfőnöknőt. Hogy az mennyire fog sikerülni, hamarosan kiderül...

Miután nagyon jól sikerült az első "félidőnk", nekiláttunk a nagy kihívás megvalósításának: először kis csoportok - csak fiúk és csak lányok -, végül az összes táncos együtt került a kamera elé. Három évvel ezelőtt már fotóztam egy kis táncegyüttest és az nagyon jó volt, különösen azért, mert színpadias hangulatot hoztam létre, hála a színes fényeknek. Úgy gondoltam most is valami hasonlót  érdemes produkálni. Kevés dolog kell ahhoz, hogy problémamentesen rekonstruálok korábbi beállításokat: összesen 4 fényforrás, kettő hátul (színes fóliákkal), egy fő vaku közvetlenül a csapat fölött, egy "fill" vaku, ami mögöttem van. Csak hogy az előző csapatot sikerült viszonylag szűk helyre beállítanom, mert voltak akik álltak, akik előrehajoltak és akik guggoltak, mindössze 2,5m x 1m területen és azért egy viszonylag koncentrált fénysugár elég volt ahhoz, hogy mindenki jó fényben mutat. Más, terem is tágasabb volt, plafon magasabb. Hátul elég hely maradt ahhoz, hogy egy vakuval lehetett kékre "kiszínezni" az egész falat, és a másikkal, narancssárgával, meleg élfényt biztosítottam táncosok kontúrázására. Most hamar kiderült,  hogy más a helyzet és nem lehet ugyan úgy megcsinálni: több táncos volt, olyan fellépő öltözetükben, ami miatt nem lehetett nagyon variálni a beállításban, vagyis mindenki csak egyenesen tudott állni. Több sorban kellet állniuk, de úgy hogy nem takarjak le egy-másnak arcát és azzal elvették jelentős helyt hátul, ami miatt (de nem csak amiatt) fal színezését nem sikerült megfelelően kiviteleznem. Ahelyett, mind két színes vakut magam felé fordítottam és azzal két félé élfényt kaptam, ami segített színpadi hangulat előidézéséhez. A fő fényforrását (400 WS Walimex VE Pro) sima reflektorral  plafon felé irányítottam és reméltem, hogy mindenkire jut elég fény, de az sem volt olyan egyszerű. Érezhetően sötétebb maradt a bal oldali rész, azért "fill" vakut ott helyeztem és a fal felé fordítottam.

A bal oldali grafikán látszik hogyan beállítottam táncosokat és a vakukat.
Villanjkörte csak teljes erővel villan, azért színes előtéttel és u.n. CT fóliákkal próbáltam némileg levenni erejükből, úgy a végeredményben pár fokkal (-1/3 vagy -1/2 erővel) kevésebb villantak. Walimex nagy erővel villant, mert 9-es blendével fotóztam és attól tartottam, hogy az sem elég (f11 lenne jobb), a mélységélesség (depth of field, DOF) miatt. Variáltam az 1/1 és 1/2 ereje között. Softbox akar csak áttetsző ernyő belelógna a képbe, azért jó kompromisszumnak tartottam sima reflektorral felszerelni, plafonra fordítani és úgy lágyítani a fényt, mert most a plafon játszott egy óriási softbox szerepét. A gépemen kit objektív volt, 18 mm-re beállítva, záridő elég rövid ahhoz, hogy ne legyen véletlen blur és ISO 100 hogy lehetőleg legkevesebb zaj keletkezzen.

Csak azért, mert a helyszínen nem sikerült az eredeti elképzelésemet megvalósítani, nem gondoltam hogy le kell mondanom az egészről. Eszembe jutott, hogy otthon csináltam tesztet kék és narancssárga fényről, egy fehér hungarocell lap használatával és úgy döntöttem, hogy azokat fogok bevezetni utómunka során. Lent megmutatom, hogyan zajlott az post(produkció):

Ez az eredeti kocka, ahogy a gép rögzített. Bár igyekeztem figyelni minden részletre, az árnyékról nem tudtam előre hova fog vetülni. Csak utólag láttam, hogy az egyik fiú arca (hátsó sor, balról második) több mint fele sötétben maradt. Egyébként, jó hogy az árnyékok elég magasan maradtak, mert úgy a háttérben lévő fal is kapott érdekes "mintát". Mivel összességben ez volt a legjobb kocka (színes fényű vakuk épp hogy nem villannak a kamerába), nem maradt más, mint kijavítani azt a kis szépséghibát.

Találtam egy másik kockát, ahol jól látszik ugyan az a fiú és az arcát ide montíroztam. Puszta szerencse, hogy a válla nem látszik, úgy könnyebb volt "rávarrni" fejét a nyakára. Pontosabban, nem a egész fejről van szó, hanem a homlok és az áll közötti részről. Pont mögötte villant a kék fényű vaku, azért ott nem volt szabad belenyúlnom, hanem óvatosan elkerültem azt a helyet. Azon kívül, remélem érthető miért kevésbé izgalmasnak találtam az eredeti háttért: fehér falak sok esetben ideális háttérnek bizonyulnak, de most másra volt szükségem.

Így tehát lett a végleges, színes verzió. Arra ügyeltem, hogy sem túl élénk, sem túl halvány legyen a kiszínezés és lehetőleg természetesnek tűnjön.  Abban PS blending mode kulcs szerepét játszott. Én itt "soft light"-ot használtam. Nem gondoltam, hogy egy pár teszt fotó, ami gyakorlatilag rögtön kukára van ítélve, ilyen módon képes megváltoztatni egy "szürke" háttért és izgalmassá varázsolni amúgy nagyon szép csoportképet. Szerintem nagyon jól sikerült. 

Van itt Szomoron egy fiatal táncegyüttes, Somorer Jugendtanzgruppe. Német kisebbségi  közösség tagjaiból álló, lelkes fiatalok már több alkalommal felléptek különböző rendezvényeken és egyre komolyabb feladatok elé állnak. Lassan már a nemzetközi elismerésük is szépen alakul. Azért ajánlottam nekik, hogy készítsük róluk egy magas színvonalú képsorozatot, ami minőségi alapanyag lehet bármilyen elektronikus vagy nyomtatott promóciós kampánynak. Ahogy a FB oldalukon is látható, eddig nem volt hasonló képanyaguk és nagyon pozitívan reagáltak  az ötletemre. Húsvét táján megbeszéltünk, hogy április utolsó vasárnapján  csináljuk egy kellemes fotódélutánt, állandó próbatermükben, a Szomor Közösségi Házban. Technikai szempontból, nagy terem tökéletesen alkalmasnak tűnt arra, hogy mindenféle beállításban megmutatnak magukat: egyéni, párban, kis csoportban és nagy csoportban. Természetes fényből is jó sok van, mert az utcára néző fal tele van ablakkal. Három másik fal és a plafon fehérre van festve, teljesen üres - nem számítva neoncsöveket a plafonon. De, pont neonfény miatt, úgy döntöttem, vakukat fogok használni. Pontosabban, kettőt: fő fényforrásként 400WS Valimex VE Pro stúdióvakút és egy Canon Speedlite 550 EX-et élfényként, hátul balról.

2015. Április 18. Zsámbék, Keresztelő Szent János temploma. Nem voltam hivatalos, mint fotós, de kértem engedélyt, hogy fotózzak. Az idősebi fiam volt az egyik vendég, én elkísértem és arra gondoltam, itt az alkalom, hogy készítsek valamit abszolút minimális felszereléssel: Canon 1000D vázzal és Canon EF 50 mm 1.8 II objektívvel. Vaku nélkül. Gépnek komoly korlátai vannak ISO tekintetében, zaj már ISO 400-nal látható. Itt ISO 800 lett volna indulópont, de nem akartam csak zajcsökkenéssel foglalkozni utómunka során. Úgy maradtam ISO 400-nal. Objektív nagyon jól teljesített, bár nem mentem f1.8-ig, mert a gép (csak 7 fókusz pont) ritkán enged precíz fókuszálást, ami olyankor kulcs fontosságú. Ráadásul, volt amikor érezhetően késet is. Mindennek ellenére, jó fotókat készítettem és utómunka nagyjából arról szólt, hogy melegebb tónusokat kicsit emelem ki.

Egy héttel később már teljes felszerelést használtam, egy fiatal tánccsoport fotózáson. Arról hamarosan írok, ugyan itt...