De nagyon reméltem, hogy mindezt megéri plusz költséget (szállítás, vám, Áfa) meg türelmét és végén tényleg kapok egy jó obit. Szerencsémre, japan fickó szuper gyorsan becsomagolta és feladta a küldeményt, nekem továbbította postai nyomon követő kódot. Úgy tudtam meg, hogy négy nap alatt csomag már megérkezett budapesti vámpostára. Aztán jó sok ideig nem történt semmi. Öt nap telt el, amíg nem kaptam kitöltésre vámkezelési papírokat.

Én úgy gondoltam, megnézem használt objektívek kínálatát és onnan indulok valamerre. Hamarosan e-bay oldalakat lapozgattam és találtam egy olyan hirdetést, amire még senki nem licitált. Pedig, látszólag semmi baja nem volt a cuccal és a japan tulajdonos rendesnek tűnt. Úgy döntöttem, nyomom egyet, de nem megyek tovább. Nagy meglepetésemre, senki nem licitált felettem és én nyertem! ​Mivel életemben ez volt az első e-bay vásárlásom, ráadásul jó áron, nem éreztem nagy kockázatnak, ha végig járom az utat. Ha lesz is valami baj az objektívvel, ott van e-bay garancia, tehát elvileg visszakapok a pénzt.

Pont három héttel vámpostára érkezése után, kézbe kaptam az objektívet! Szóval 4 nap Tokiótól Budapestig, 21 nap Budapestről Szomorig. Így állunk japánokkal szemben. Hogy pontosan mit kaptam, megtudhatják Christopher Frost teszt videójából (lent, angol nyelven).

Lepjük kicsit vissza az időben, mert decemberben sokat fotóztam és minden rendezvény kiváló alkalom volt fotózási technikám csiszolására. Kihívás abban volt, hogy meglévő felszerelésem használatával, lehetőleg legjobb eredmény szülessen. Gyermelyi falusi Advent például arra volt jó, hogy riportszerű fotókat készítsek, változó fényviszonyok mellett, közelről-távolról.  Változó fényviszonyok mellett azt jelent, hogy kivilágított szabadtéri színpadtól, gyertyafényes díszeken és arcokon keresztül tejes sötétségig, úgy fotózok, hogy hangulatos és technikai szempontból legalább korrekt képek legyenek. 

Vakuval sok dolgom volt, mert gyakran kellet átállítani az erejét, hogy minden helyzetben megfelelő legyen a világítás. Célom az volt, hogy csak diszkrét, derítőfényt produkál. Ahhoz legjobbnak bizonyult a gépen rögzített, de hátrafordított pozíciója. Én nem használtam fehér mini reflektort (kis műanyag kártyalap, mint a fotón jobbra), hanem áttetsző "sapkát", ami pont elég fényt engedte előre, hogy az arcoknak szép, természetes színe és kisugárzása legyen. Ha az egyszer megvolt, leginkább arra kellet figyelnem, hogy a vaku-téma távolság ne nagyon változzon.

Panni lányom is csatlakozott Lay's smile reklám kampányhoz, ahogy fiatalok elég nagy része is. Lenti videón TV reklám látható (minden jog fenntartva, természetesen):

Panni, mint népszerű YouTube blogger kicsit magasabb színvonalra törekszik, azért segítettem stúdió minőségű képeket megalkotni, amiket Instagram-ra tette fel. Időnk nem nagyon volt, koncepciónk minimalista stílust követelt és mi ketten csak  a lényegre koncentráltunk. Helyszín a kéznél álló, szokásos otthoni, alagsori mosókonyha volt. Az előkészítés kb. hús-harminc percig tartott (már mint a fotózásra való felszerelés üzembe helyezése). Panniról nincs adatom :)

Praktikus és esztétikai okokkal vezérelve, stúdió strobe- re, vagy is vakura felszereltem beauty dish nevezésű fényformálót, ami szép, irányított világítást biztosított, de hamarosan kiderült, hogy a csipsz zacskó rendesen visszaveri a fényt. Annak felső része, ahol mosolygós arc van, tükörszerűen visszavillogott a gépembe és csak egy kiéget, fehér foltot láttam. Egyetlen dologra tudtam gondolni, mégpedig arra, hogy felfelé irányítsam a vakut, csak hogy azt se nagyon segített. Alacsony a plafonunk ott lent, azért nem volt hatékony a manőver. Akkor úgy döntötten, hogy fordítva fogok használni a fő vakumat és a mögöttem lévő fehér falra fordítottam. Addig kisebb fényerőre volt szükségem, mert f/3.5 és f/4 blendével fotóztam, de új beállításban vaku 1/4-es ill. 1/2 erejével folytattam. Az eredmény rögtön mutatta, hogy jól cselekedtem. Ahogy grafika is mutat, egy Speedlite vaku hátulról segített 1/128-as erővel.

Az első gondolatom az volt, hogy egyből lehet mind kettőt megcsinálni. Mondjuk, ha webhez nagyobb (hosszabb) kép kell, abból csak át kell szabni egyet az utalvány méretére és meg lesz mind a kettő. Tévedtem, mert nyomtatott anyagra 300 dpi felbontás kell, web-re csak 72 dpi-s. Azért utalvánnyal kellet kezdenem. Kértem és rögtön kaptam egy mintát, ami abban segített, hogy megtudjam mekkora méretű lesz a kép és hogyan érdemes összeállítani a legfontosabb elemeket: Bobót, feldíszített karácsonyfát és egy jellegzetes épületet, ami Kolping hotelre asszociál. Az már az első színes vázlaton jól sikerült (fent, bal oldalon), csak hogy más dolgok nem igazán, azért tovább dolgoztam a részleteken és a hangulatban. Úgy lett a második vázlat (fent, középen), ahol már csak Bobo öltözéken kellett változtatni. Amikor az is jó let, elkezdtem véglegesíteni és vektorizálni a főelemeket (Bobo, karácsonyfa, épület), hogy azokat könnyebb lehessen átvinni másik, web illusztrációba. Ott viszont elkészült a háttér, mert nagyobb háttérből csak egy részét használtam az utalványon, úgy könnyebb lett a dolgom. Ping-pong. Végleges web illusztráció a cím alatt látható, utalványkép itt, jobbra. Hamarosan, újabb fotózásról...