Múlt pénteken, február 19.- en, Oláh Krisztián trió lépett fel a Zsámbéki Művelődési Ház színpadján. Jazz-t játszottak és abban nagyon jók voltak. Szerintem mindenki egyetért azzal, hogy ilyen zenét legjobb élőben fogyasztani és ebben az esetben sem volt más. Bár zenekedvelőként érkeztem, belépőt is váltottam és helyt is foglaltam, nem bírtam csak ülni és hallgatni, hanem használatba vettem fényképezőgépemet és kattintottam párszor. Íme az eredmény:

A helyszín ismerős volt, fényviszonyok szinten, semmi meglepetésre nem számítottam...de, még is volt. Eddig nem fotóztam fellépőket a színpadon, azért nem tudtam, hogy vannak színpadi fények! Úgy nevezhetjük őket, mert színpad felé világítanak, egyébként ipari lámpákról van szó, tehát használható (sárga) reflektorok. Így némileg javítottak a helyzeten, jobb mint ha csak neoncsövek működtek volna. Itt még mindig csak színhómérsékletre gondolom, nem a fény mennyiségre. Abból elég volt. Még egy újdonság számomra az volt, hogy most először sorozat felvételeket készítettem egy beltéri eseményen és bevallom, nagyon jó dolog. Végig "A" (blende) módon fotóztam és a gép gondoskodott a többiről. 

Mai hír, hogy japan SIGMA objektív család két új taggal gyarapodott: Sigma 30mm f/1.4 DC DN Contemporary és Sigma 50-100mm f/1.8 DC HSM Art. Számomra különösen érdekes az utóbbi, mert reméltem, hogy a régi 50-150 f/2,8 helyett jön egy ART verzió, és ez még jobb, mint gondoltam. Azért azonnal bekerült a kívánság listámra. Várok az első teszteket.

 Ahogy megígértem, megmutatom legújabb fotós és grafikai munkámat (azért: fotó/grafika  :), ami eredeti fotókból álló internetes galériaként indult, de hamarosan kiderült, hogy a weboldallal is kell foglalkoznom, ami párhuzamosan egy leporellóval lett bővítve. Weboldal terve már megvolt és alapjaiban kizárólag fekete-fehér és szürke árnyalatokból állt. Boro-Trans ragaszkodott ahhoz, hogy úgy is maradt, amíg nem javasoltam néhány finomítást, és azok között a legfontosabb az volt, hogy piros színt is vezessük be. Hogy pontosan, mire gondoltam, kiderült amikor elkészült az leporelló első grafikai terve. A végeredmény (fent), majd nem teljesen visszaadta kezdeti koncepciót, kivéve a logót, amihez már nem lehetett hozzányúlni, mert sok helyen már jelen volt. Kár, azon is tudtam volna egy kicsit csiszolni. 

Összesen k.b. száz végleges fotót tárolok a Boró-Trans mappában. Legtöbbet retusáltam, jó néhány kép komoly, sok rétegű kompozit lett, mint például fenti és a lenti fotó. Kinti fotó készítése jó pár órát vett igénybe, irodai sokkal kevésebb időt, de az se volt egyszerű. Lényegében minden esetben úgy kezdtem, hogy üres helyszínt fotóztam le, egyenként hozzáadva egy-egy új elemet. Férfiak a fenti fotón és a női munkatársak lent, külön-külön voltak lefotózva, úgy, hogy mindenkihez állítottam be a számára megfelelő fényt. Magát az irodát nem vakuztam, hanem az ott lévő (neon) és az ablakon át beáramló natúr fényt használtam, hosszú expozícióval fényképezve. Azután jött sok óra számítógépes varázslat.

Bár a fotókon nem látszik, azokat novemberben, januárban és februárban készítettem. Nagy szerencsém volt az időjárással. Gyakorlatilag mindent, ami a táskámban van, előbb vagy utóbb használtam. Minden négy objektívemet, vakukat, állványokat, kellékeket...sőt, még a gyümölcsszedő állványt is. Van, amikor improvizálni kellet és az volt egy olyan pillanat.
​Grafikai tervezés más jellegű feladat volt, de ugyan olyan szeretettel csináltam, mint a fotózást. Végül is, számomra az olyan, mint két külön hangszeren zenélni. Nem feltétlenül egyszerre. Hamarosan elkészül egy virtuális leporelló és akkor külön fogok írni arról, hogy hogyan jött létre annak végleges formája.

Valentin-nap alkalmában, Kolping Hotel FB profilján egy újabb alkotásom jelent meg: "Bobó és Mimi szerelmesek". Egy szívecskével a lány kezében. Tiszta romantika. 

Csak, hogy nem illik most arra kanyarodni. Megírni is nehéz, mert szavak nélküli "párbeszédről" van szó. Egyszer majd elmesélek azoknak, akik kíváncsiak. 

Végül, de nem utolsó sorban, ezt is kaptam e-mailben. Animációs munkámhoz tartozik, de szépen beleillik  a mai témához, azért itt a helye. A kísérő szöveg így szól:
We would like to share some love with you
and say thank you for being a part of our community as a student,  teacher,
partner and/or collaborator.
The Animation Workshop európai egyik legjobb és legerősebb animációs főiskola, ahol szerencsém volt egy alkalommal tanítani. Pontosabban, vezettem egy két hetes animációs workshop-ot és még egy hétig voltam mentor és supervisor az egész első évfolyamnak. Közeledett a végső határidő az év végi projektnek (rövid animációnak) és én segítettem jó irányba terelni a dolgokat. Felejthetetlen három hetem volt, ráadásul első alkalom Dániában. Nem melleslegesen, az mind 2011.-ben volt, amikor épp második hónapban dolgoztam Luxembourg-ban és ott is nagyon jól alakultak a dolgok, úgy ez a dániai tanfolyam csak hab a tortán lett. Nagyon röviden, ott majd nem minden tanár egy-egy alkalomra (témára) van szerződve és azok a világ minden tájából érkeznek. Természetesen, valaki más ajánlásával. A "más" leggyakrabban olyan valaki, aki ott már tanított. Így megy az jó hosszú ideig és egyre jobban. Mind ez egy USA-ből hazatérő, dán animátor ötlete, aki nagyon ügyesen manőverezik szakmai és gazdasági vizekben egyaránt, és akitől lenne mit tanulni. Szép tőlük, hogy rám is gondoltak.

 

Bobóorszag egy különös, szeretni való hely, a Kolping Hotel komplexuson belül. A házi gazdája és egyben névadója egy aranyos, barátságos víziló: Bobó. Éveken keresztül gyermekek seregei vele játszottak, énekeltek, táncoltak...és nagyon szerették. Teltek napok, hónapok és évek...tizennyolc lett a Bobó és ideje volt megmutatni, mennyire megváltozott. Megtisztelés volt számomra egy ilyen komoly feladat és tavalyi tavasztól nyár végéig azon fáradoztam, hogy a víziló külsejét tökéletesítsem, anélkül hogy túl sokat megváltozom. Nem volt könnyű, de végül sikerült. Sőt, két új figurát is terveztem. Az egyik - mert Bobó korának megfelel - egy víziló leány lett és mostantól párban járnak Bobóországot. Harmadik figurára még várni fogunk, de amikor megérkezik, nagyon cuki lesz.

Ez a hét egy szomorú hírrel kezdődött: kedves kolléganőm és luxembourgi (egyik) lakótársam Albena Petrova hétvégén távozott az élők soraiból. Túl korán. Akkor is, ha tudtunk, hogy nehézen győztesként jöhet ki az élet-halál küzdelemből. Pedig, élet-telibb embert nem ismertem - annyira tele volt energiával, mindig vidám, jövésben-menésben...hogy alig lehetett látni megállni, pihenni. Amikor dolgozott, képes volt reggeltől estig, fáradhatatlanul rajzolni. Nem csak rajzfilmeket, hanem könyvillusztrációkat, lemezborítókat, storyboardokat, akármit. 
Jó és szeretetre méltó ember volt. Hiányozni fog...

Ha késve is, itt van az első februári bejegyzésem. Keddi kiadás elmaradt, sok munka miatt. Egyszerűen nem volt időm erre, pedig nagyon készültem. Vannak új fotóim -nem csak borkóstolásról-, új grafikáim ill. ideje megmutatnom min dolgoztam tavalyi nyáron. De, először múlt szombati (január 30.-i) borkóstolás és verseny, Zsámbéki Hagyományőrző Baráti Kör szervezésében. Maga a tartalom (borkóstolás) annyira nem izgatott, de az alkalom, hogy "riport" fotókat készítsek az eseményről, annál inkább. És íme:

Csak, hogy ez a fény nem az a fény. Fenti szimbólum egy neoncsőt ábrázol, aminek fénye zöldes-fehér, itt viszont korszerű, "meleg" higany (?) izzok vannak. Az két dolgot jelentett: 1. nem lesz tökéletes, de jó indulópontnak elfogadható WB ( white balance) beállítás és 2. vakut nem ajánlatos használni, mert napfény értékét bocsát ki, azért a végeredmény csak rosszabb lesz. Tehát, vaku nélkül. Egyenlő: magas ISO érték. ISO 3200 tűrhető, utómunkálatban korrigálható zajt produkál, ahogy a képeken is látszik, de cserében minden objektívvel kézből exponált kockák egészen jól sikerültek. Ide tartozik Canon EF-S 10-18mm IS,  Canon EF 50mm f/1.8 és Canon EF-S 55-250mm IS objektív. Fókuszra se lehet panaszkodni, még akkor se, ha 96 mm-es  gyújtótávolságot 1/30 mp-es záridővel exponáltam. Vagy (lásd lenti, nagy fotót) 65 mm-est 1/15 mp-es záridővel. Jó a képstabilizátor, de a kezem se remeg...Még nem. :)

Nos, fehér egyensúlyt még igazítottam post-ban, első sorban arra ügyelve, hogy a bőrszíne jó legyen. Még a borszíne, természetesen. Végeredmény valahol 3200 K körül volt. Ezen a technikai feladaton kívül, engem szituációk (mondhatom, beállítások) vagy inkább képkomponálás nagyon érdekelt. Ahogy a legtöbb fotón látszik, "szereplők" csoportokban vannak: valahol kettes csoportok dominálnak (fent, jobbra), valahol hármas csoport uralkodik (2+1),
​mint a lenti képen. Ami különösen érdekes, az sokatmondó arckifejezések és pillantások. Itt csak néhány fotót mutatom meg, de hamarosan feltöltöm az összes képet a "Rendezvény fotók" mappába, ahol jobban lehet látni milyen volt a hangulat hosszú kóstolás után. Csupa mosoly és jó kedv.

A lenti fotóm még egy jó példa arra, hogy a képkomponálásra érdemes figyelni. A főszereplő dupla "keretben" áll, így megerősítve központi helyezést. Az első, szűkebb "keret"-et a bal oldali nő és a mögötte/fölötte lévő fiatal ember, illetve a nagybőgő és a szék (jobb oldalon) szimmetrikusan elhelyezkedve adjak. Tágasabb "kéret"-et  gyakorlatilag mindenki más: baloldali fenti saroktól és ott álló fiútól, lefelé a közeli borász fején és jobb karján, üvegeken, más borászokon keresztül  felfelé, jobbra az asztalig. Egy majdnem zárt ív. Azon kívül, a moderátor fehér szakálla még jobban ráterel a figyelmet.

Végül, de nem utolsó sorban, egy "hivatalos" fotó. Benne a "hivatalos" fotósnővel, kedves fotóstársam Tímeával  (aki készített még hivatalosabb fotókat) és az összes borászversenyzővel. Timire hagytam, hogy rendezze a borászok sorait és csinálja úgy, ahogy ö jónak lát, én csak BTS (behind the scene, kulissza mögötti) fotókat rögzítettem.  Itt vakut használtam, mert csak rövid záridővel ennyi embert lehet fókuszban tartani. Derítő vakuról van szó, minimális erővel. Fehér egyensúly: flash!