 Megjelent az új, családi fotózásra buzdító szórólapom. Remélem, mindenki egyetért velem, hogy az idő túl gyorsan múlik és egy-kettőre kisbabák már ovisok és iskolások, kamaszok már egyetemisták,. Vagy túl későn vesszünk észre, hogy a nagyszüleinkkel nem készült egy közös fotó sem és már nem is fog...Azért jó lenne időben, most, összehívni a családot, szervezni egy nem mindennapi, kellemes hétvégi délutánt és megörökíteni azokat a pillanatokat, amik egy távoli jövőben igazi értékké válhatnak. Bekeretezve, az otthon falain. Én készen állok... |  |
Ez a hét egy szomorú hírrel kezdődött: kedves kolléganőm és luxembourgi (egyik) lakótársam Albena Petrova hétvégén távozott az élők soraiból. Túl korán. Akkor is, ha tudtunk, hogy nehézen győztesként jöhet ki az élet-halál küzdelemből. Pedig, élet-telibb embert nem ismertem - annyira tele volt energiával, mindig vidám, jövésben-menésben...hogy alig lehetett látni megállni, pihenni. Amikor dolgozott, képes volt reggeltől estig, fáradhatatlanul rajzolni. Nem csak rajzfilmeket, hanem könyvillusztrációkat, lemezborítókat, storyboardokat, akármit.
Jó és szeretetre méltó ember volt. Hiányozni fog...
Jó és szeretetre méltó ember volt. Hiányozni fog...
 2011., Metz (Fr): Roberto Rosi, Albena és én. |  |
RSS Feed