 38mm (Sigma 17-50, f.2,8 EX DG OS HSM), f/7,1 ISO 100. 1/100 sec | És itt is vagyunk, 2019 (húsz-tizenkilenc!) januárja közepén. Két ünnep között, 2018 utolsó hetén, Szalonosok megint sűrűn kattintottak, mert egy újabb alkalommal gyakorolhatták portréfotózást, ezután Gábos Orsi segítségével. Ő volt a modellünk. Egy évvel azelőtt, hasonló alkalommal Zsófit fotóztuk. Több fotóstársam számára, az volt az első találkozás stúdióvakukkal, fényformálókkal, kulcsszámokkal stb. Most már úgy készültünk az újabb fotózásra, hogy mindenki kitalált egy koncepciót és többé-kevésbé megtervezte annak kivitelét. Hogy azt mennyire lehetett megvalósítani, csak a helyszínen derült ki. Számomra a végeredmény abszolút siker, mert azt kaptam, amire számítottam: hangulatos, festményszerű fotókat, egyszerű kompozíciókkal és célszerű világítással. Erre a bejegyzésre nem készítettem fénybeállítási grafikát, mert Szádoczki Iván fotóstársam több “kulisszák mögötti” fotóján jól látszik mivel dolgoztam. A lenti fotón, bal középen főfényforrásként látható egy Wallimex Pro 400 stúdióvaku, méhsejtráccsal ellátott beauty dish-sel. Annak villanási ereje 1/8-ad volt. |
A méhsejtrács nem csak hogy szűkítette fényterjedését, hanem lehetővé tette azt, hogy a háttér “festői” textúra is pompázzon. A fotó középső részen látszik egy állványra rögzített 100 cm-es reflektor, aminek ezüst oldala Orsi felé mutat. Annak az volt a feladata, hogy derítse mély árnyékokat és, mivel más vakuk fényét nem lehetett visszaverni, saját kis vakut is kapott. Az egy Yongnuo YN 660 manuális vaku volt, 1/64-ed erejével. Annak hatása legjobban látszik azon a fotón, amin modellünk fekete, selymes blézerben áll. Végül, a jobb oldalon egy 60 x 60 cm softbox látható, jó öreg Canon Speedlite 550 EX-el, ami részben haj és váll fényként használtam, más részben háttér világításként. Villanó ereje 1/32-ed volt.
Fotó: Szádoczki Iván
| A kép jobbra mutat teljes rendszervaku arzenált: választható volt áttetsző ernyő - egy vagy mind két oldalról -, beauty dish, kis softbox, ezüst ernyő (nincs a képen) és a “pucér” vaku. Az utóbbit inkább háttér világításra hagytuk, ha valakinek arra is volna szüksége. Emellett voltak, akik vaku nélkül is fotóztak vagy a vázra rögzített vakuval, bounce (pattogó) módra. Magyarul, plafonról visszavert fényt használtak. Én bátorítottam minden fotóstársamat abban, hogy saját ötlete után menjen és segítettem amiben segíteni kellett. |  Fotó: Szádoczki Iván |
 40mm (Sigma 17-50, f.2,8 EX DG OS HSM), f/7,1 ISO 100. 1/100 sec |  38mm (Sigma 17-50, f.2,8 EX DG OS HSM), f/6,3 ISO 100. 1/100 sec |
Kíváncsi voltam a végeredményre. Előzetesen megbeszéltünk, hogy mindenki kap 20 percet fotózásra. Hamarosan kiderült, hogy az csak irányidőnek jó, mert némelyiküknek jelentősen hosszabb lett a menete. De, ha a cél szentesíti az eszközt-vagyis az időt-, nem nagyon panaszkodtunk.
| A koncepcióm egyszerű volt: statikus, jól átgondolt pózokban álló modell, semleges háttér előtt. Részben kontrasztus színekben oltözve, részben visszafogott vagy a háttérbe olvadó ruhában. Ahogy a képeken is látszik, legjobban sikerültek nyugodt arcú, lefelé néző, “éterikus” pózok. Persze, az ötlet csak egy indulópont. Amikor láttam, hogy a női szalonosok egy csomó kellékkel érkeztek, én is kezdtem variálni és kölcsön kértem párat. Kis, piros teakannát a Művház konyhájában találtam és kiderült, hogy a színe majdnem egyezik piros puloverrel. Abban a kombinációban is készült egy fotósorozat, de végül egy másik képre esett a választás. Legalább ebben a körben.  Fotó: Szádoczki Iván |  38mm (Sigma 17-50, f.2,8 EX DG OS HSM), f/7,1 ISO 100. 1/100 sec |
Már most látszik, hogy a képek közül több befutó is van, mert nekem a címfotó a kedvencem, Orsinak a fekete kalapos és biztos vagyok, hogy másoknak egy harmadik vagy negyedik lesz és az úgy is jó. Azt is mondanám, hogy szépen, lassan alakul az irány, amit leginkább követek és annak csak örülni lehet. Minden esetre, megvan néhány új kép a következő kiállításra.
RSS Feed
