50 mm (Canon EF 50mm f/1.8 II), ISO 1000, f/5, 1/100 sec
Azok között a helyek között amikről még nem is hallottam - ami szégyen, tudom, mert már negyed évszázada élek Magyarországon - Bory vár-t különösen aposztrofálnám. A feleségem egyszer csak kijelentette, hogy egy nyár végi szombaton oda megyünk látogatni és én ösztönösen fogtam fényképezőgépemet, vizes palackot és szemcseppeket, reménykedve, hogy lesz mit fotóznom. Hát, volt.
50 mm (Canon EF 50 mm f/1,8 II), ISO 100, f/2,8, 1/3200 sec Talán az volt az első alkalom, amikor csak egy objektívet használtam. Ebben az esetben, frissen vásárolt Canon EF 50 mm f/1.8 II (nifty fifty)-t. Annak a legjellemzőbb hatását már az első fotómon jól látszik (jobbra), de igazán hasznos benti helyiségekben volt, illetve igen árnyékos zúgókban a vár belső udvarában, ahol nagy fényereje kulcs fontosságúnak bizonyult . Minden esetre, nagyon jól vizsgázott.
A vár maga csodálatos építmény, még mielőtt az ember megtudja, hogy egy házas pár építette, saját kezűleg 40 esztendőn keresztül! Mondhatni, az egész életükén át. Akkor már nem csupán csoda, hanem hihetetlen vállalkozás. Egy álom megvalósítása. Aztán jön a kép tárlat, szebbnél szebb festményekkel, szobrokkal, grafikákkal. A férj szinte az összes szobrát feleségéról mintázott. (Micsoda szerelem lehetett az.) Gyerekei is művészek lettek. Hát, hogy ne lennének, ha egy olyan helyen nőttek fel.
Vissza a fényképezéshez: késő délelőtt megérkeztünk, sütött a nap és jó meleg volt. Kinti fotózásra nem túl előnyös időszak. Annak ellenére, ott volt egy-két fotós, aki esküvői képeket készített frissen összeadott párokról. Na, akkor már nagyon megtetszett a hely. Kíváncsian néztem mit és hogyan csinálják, és úgy éreztem, csak azért maradnám ott egész nap.
A vár maga csodálatos építmény, még mielőtt az ember megtudja, hogy egy házas pár építette, saját kezűleg 40 esztendőn keresztül! Mondhatni, az egész életükén át. Akkor már nem csupán csoda, hanem hihetetlen vállalkozás. Egy álom megvalósítása. Aztán jön a kép tárlat, szebbnél szebb festményekkel, szobrokkal, grafikákkal. A férj szinte az összes szobrát feleségéról mintázott. (Micsoda szerelem lehetett az.) Gyerekei is művészek lettek. Hát, hogy ne lennének, ha egy olyan helyen nőttek fel.
Vissza a fényképezéshez: késő délelőtt megérkeztünk, sütött a nap és jó meleg volt. Kinti fotózásra nem túl előnyös időszak. Annak ellenére, ott volt egy-két fotós, aki esküvői képeket készített frissen összeadott párokról. Na, akkor már nagyon megtetszett a hely. Kíváncsian néztem mit és hogyan csinálják, és úgy éreztem, csak azért maradnám ott egész nap.
 50 mm (Canon EF 50 mm f/1,8 II), ISO 100, f/3,5, 1/200 sec Fenti fotó belső udvarban készült, ahol szobrok vannak kiállítva. Míg a szobrok árnyékban voltak, a közelben lévő járdára sütött a nap és onnan visszavert fény hatása alatt színpad széli fény effektusa alakult. Ugyan ott egy-két portré fotót is készítettem és nagyon tévedtem: az a fény semmiképpen se jó arcfotózásra. |  50 mm (Canon EF 50 mm f/1,8 II), ISO 400, f/4, 1/15 sec  50 mm (Canon EF 50 mm f/1,8 II), ISO 400, f/2,2, 1/320 sec |  50 mm (Canon EF 50 mm f/1,8 II), ISO 100, f/3,5, 1/160 sec Más helyen üvegtetőn keresztül jön a fény és "spot" reflektor hatásával rávilágít a szobrokra, mint ahogy fenti képen is látszik. Nyilván célzottan pont oda irányítottak a fénysugarát és az rendben is van, csak hogy nekem képkomponálás szempontjából némi problémát okozott, de megoldottam ahogy tudtam. Jó kis gyakorlat... |
50 mm (Canon EF 50 mm f/1,8 II), ISO 100, f/3,5, 1/250 sec
50 mm (Canon EF 50 mm f/1,8 II), ISO 400, f/3,5, 1/40 sec Vissza az esküvői fotózáshoz. Ahogy körbe mentünk a vár különböző részein, egyre több párt láttunk beállított fényképezés közben. Hol csak fotók, hol fotók és a videó is készült. Nem bírtam nyugton maradni és úgy döntöttem, kihasználom az alkalmát, ha már a "tálcán" kínálkozik. Bár tisztában voltam azzal, hogy hivatásos profikkal nem versenyezhetek felszerelés kategóriában, bátorkodtam elképzelni, hogy esztétikai és "művészeti" szempontjából legyőzöm őket. Ügyelve arra, hogy senkinek ne sértsek személyiségi jógát, olyan szemszögből fotóztam, amire "rendes" fotós ritkán gondol, de nekem így sikerült két érdekes és eddig kedvenc képet megalkotni. Fenti fotót várfalon sétálva (inkább olyan mint ha híd lenne, két épület között) sikerült rögzítenem, a bal oldalit a híres spirállépcső tetejéről.
Eredetileg lent voltak vőlegény és a menyasszony együtt, három szinttel feljebb fotós és videooperátor, én csak teraszon voltam és lefelé indultam, amikor észre vettem, hogy fotózás folyik. Megálltam és megvártam a végét, aztán amikor már nagyjából mindenki képen kívül volt (kivéve menyasszonyt), gyorsan kattintottam egy-kettőt. Kis retusálással, ez lett a végeredmény.
Eredetileg lent voltak vőlegény és a menyasszony együtt, három szinttel feljebb fotós és videooperátor, én csak teraszon voltam és lefelé indultam, amikor észre vettem, hogy fotózás folyik. Megálltam és megvártam a végét, aztán amikor már nagyjából mindenki képen kívül volt (kivéve menyasszonyt), gyorsan kattintottam egy-kettőt. Kis retusálással, ez lett a végeredmény.
Nem tudhatom, milyen lettek hivatalos fényképek erről a párról, de ezeket is szívesen osztanám velük, ha lenne rá mód. Csak annyit tudom, hogy 2013. augusztus 31.-én, szombaton, dél és egy óra körül ott voltak...azóta, remélem, boldogan élnek.
Linkek:
Bory vár (FB)
RSS Feed
