
A vár maga csodálatos építmény, még mielőtt az ember megtudja, hogy egy házas pár építette, saját kezűleg 40 esztendőn keresztül! Mondhatni, az egész életükén át. Akkor már nem csupán csoda, hanem hihetetlen vállalkozás. Egy álom megvalósítása. Aztán jön a kép tárlat, szebbnél szebb festményekkel, szobrokkal, grafikákkal. A férj szinte az összes szobrát feleségéról mintázott. (Micsoda szerelem lehetett az.) Gyerekei is művészek lettek. Hát, hogy ne lennének, ha egy olyan helyen nőttek fel.
Vissza a fényképezéshez: késő délelőtt megérkeztünk, sütött a nap és jó meleg volt. Kinti fotózásra nem túl előnyös időszak. Annak ellenére, ott volt egy-két fotós, aki esküvői képeket készített frissen összeadott párokról. Na, akkor már nagyon megtetszett a hely. Kíváncsian néztem mit és hogyan csinálják, és úgy éreztem, csak azért maradnám ott egész nap.
Fenti fotó belső udvarban készült, ahol szobrok vannak kiállítva. Míg a szobrok árnyékban voltak, a közelben lévő járdára sütött a nap és onnan visszavert fény hatása alatt színpad széli fény effektusa alakult. Ugyan ott egy-két portré fotót is készítettem és nagyon tévedtem: az a fény semmiképpen se jó arcfotózásra. | Más helyen üvegtetőn keresztül jön a fény és "spot" reflektor hatásával rávilágít a szobrokra, mint ahogy fenti képen is látszik. Nyilván célzottan pont oda irányítottak a fénysugarát és az rendben is van, csak hogy nekem képkomponálás szempontjából némi problémát okozott, de megoldottam ahogy tudtam. Jó kis gyakorlat... |

Eredetileg lent voltak vőlegény és a menyasszony együtt, három szinttel feljebb fotós és videooperátor, én csak teraszon voltam és lefelé indultam, amikor észre vettem, hogy fotózás folyik. Megálltam és megvártam a végét, aztán amikor már nagyjából mindenki képen kívül volt (kivéve menyasszonyt), gyorsan kattintottam egy-kettőt. Kis retusálással, ez lett a végeredmény.