St. Étienne katedrális teljes pompában (fent). Bentről is csodálatos élményt nyújt, elsősorban óriási ólomüveg ablakok miatt. Marc Chagall alkotott azoknak egy részét, számára jellegzetes stílusában. Lenti fotó többet mutat, mint ami szem valóban láthat, hosszú záridőnek köszönhetően. Állvány hiányában, egyszerűen egy oszlop oldalára támaszkodtam a gépemet és exponáltam.

Temple Neuf (fent jobbra és fent): kerítés egyik oszlopa "fejdísszel" és oldalsó ajtaja, talán sekrestye bejárata.

Jobb oldali kép: egy rendkívüli díszes és vicces figurákkal teli éttermi kirakat. Nem vegetáriánus, az biztos. Részletekre, kattints rá. Bal oldali kép: ringló napja Metzben. Óriási installáció az egyik sétálóutcában. Véletlen egybeesés vagy nem, nemzetközi virágfelvonulás volt az nap délután (fotók lent).

Következő blogbejegyzésemben, vissza a jelenbe: legújabb családi fotózás apró részletekben. Hamarosan itt...

Egy napos kirándulás francia területre, ha nem is közvetlen szomszédba (1 órás út vonattal), de elég közel Luxemboughoz, 2011. augusztus végén. Addig csak Metz márkájú vakut ismertem, de hamarosan kiderült, hogy a városnak is sok fényes pontja van. Hangulata nagyon kellemes, sok látnivalóval... éhen-szomjan maradni elég nehéz, mert mindenhonnan csábít ilyen-olyan finom falat. Mondanom se kell, hogy sok helyi specialitást is tálalnak. Nekem szerencsém volt egy cukrászati különbségével édesíteni meleg délutánt, de arról bővebben a második részben...

Link: 

Volt ott egy régi, a mennyezetre szerelhető lámpához, üveg búra. Fehér és nem átlátszó, amivel már korábban kísérleteztem. Saját "profíl"-fotóm, ami a "Rólam" oldalon látható,  is azzal készült. Szóval, már tudtam mit adhat, de éreztem, hogy annál többre is képes. E fotók készítése idején már három vakum volt és igyekeztem minél több variációt kipróbálni. Az egyik ötletem az volt, hogy az üveg gömb is legyen a főfényformáló, ráadásul, nem megszokott helyen.

Minden esetre, elértem az eredetileg kívánt effektust: Gianluca egy gonosz, sötét alak lett. Pedig, a valóság annak teljes ellentéte: jó szívű, nagy gyerek, aki folyamatosan bohóckodik és élvezi az életét. Utóbbi években, ahogy látom a FB-on, rengeteget táncol (swing). 
Végül, pár szót a baloldali képről: Rembrandt világítás, 60 x 60 cm softbox  45 fokon jobbról, másik oldalról ezüst reflektor, hátulról csupasz vaku, minimális erővel. És sok tekintet. 

Link: Rembrandt világítás

Azok között a helyek között amikről még nem is hallottam - ami szégyen, tudom, mert már negyed évszázada élek Magyarországon - Bory vár-t különösen aposztrofálnám. A feleségem egyszer csak kijelentette, hogy egy nyár végi szombaton oda megyünk látogatni és én ösztönösen fogtam fényképezőgépemet, vizes palackot és szemcseppeket, reménykedve, hogy lesz mit fotóznom. Hát, volt.

Talán az volt az első alkalom, amikor csak egy objektívet használtam. Ebben az esetben, frissen vásárolt Canon EF 50 mm f/1.8 II (nifty fifty)-t. Annak a legjellemzőbb hatását már az első fotómon jól látszik (jobbra), de igazán hasznos benti helyiségekben volt, illetve igen árnyékos zúgókban a vár belső udvarában, ahol nagy fényereje kulcs fontosságúnak bizonyult . Minden esetre, nagyon jól vizsgázott. 
A vár maga csodálatos építmény, még mielőtt az ember megtudja, hogy egy házas pár építette, saját kezűleg 40 esztendőn keresztül! Mondhatni, az egész életükén át. Akkor már nem csupán csoda, hanem hihetetlen vállalkozás. Egy álom megvalósítása. Aztán jön a kép tárlat, szebbnél szebb festményekkel, szobrokkal, grafikákkal. A férj szinte az összes szobrát feleségéról mintázott. (Micsoda szerelem lehetett az.) Gyerekei is művészek lettek. Hát, hogy ne lennének, ha egy olyan helyen nőttek fel.
Vissza a fényképezéshez: késő délelőtt megérkeztünk, sütött a nap és jó meleg volt. Kinti fotózásra nem túl előnyös időszak. Annak ellenére, ott volt egy-két fotós, aki esküvői képeket készített frissen összeadott párokról. Na, akkor már nagyon megtetszett a hely. Kíváncsian néztem mit és hogyan csinálják, és úgy éreztem, csak azért maradnám ott egész nap.

Vissza az esküvői fotózáshoz. Ahogy körbe mentünk a vár különböző részein, egyre több párt láttunk beállított fényképezés közben. Hol csak fotók, hol fotók és a videó is készült. Nem bírtam nyugton maradni és úgy döntöttem, kihasználom az alkalmát, ha már a "tálcán" kínálkozik. Bár tisztában voltam azzal, hogy hivatásos profikkal nem versenyezhetek felszerelés kategóriában, bátorkodtam elképzelni, hogy esztétikai és "művészeti" szempontjából legyőzöm őket. Ügyelve arra, hogy senkinek ne sértsek személyiségi jógát, olyan szemszögből fotóztam, amire "rendes" fotós ritkán gondol, de nekem így sikerült két érdekes és eddig kedvenc képet megalkotni. Fenti fotót várfalon sétálva (inkább olyan mint ha híd lenne, két épület között) sikerült rögzítenem, a bal oldalit a híres spirállépcső tetejéről.
Eredetileg lent voltak vőlegény és a menyasszony együtt, három szinttel feljebb fotós és videooperátor, én csak teraszon voltam és lefelé indultam, amikor észre vettem, hogy fotózás folyik. Megálltam és megvártam a végét, aztán amikor már nagyjából mindenki képen kívül volt (kivéve menyasszonyt), gyorsan kattintottam egy-kettőt. Kis retusálással, ez lett a végeredmény.

Nem tudhatom, milyen lettek hivatalos fényképek erről a párról, de ezeket is szívesen osztanám velük, ha lenne rá mód. Csak annyit tudom, hogy 2013. augusztus 31.-én, szombaton, dél és egy óra körül ott voltak...azóta, remélem, boldogan élnek.

Utóbbi hetekben, hónapokban, nagyon sok fotót készítettem fenti objektívvel és az eredmény itt is látható. Mi tagadás, tetszik az az "ultra" nagylátószög. Persze, nem szabad túlzásba vinni, de sok mindenre megfelel. Én, konkrétan, úgy éreztem, hogy szükségem van egy 18 mm-nel szélesebb látószögű obira és azon gondolkoztam, mi a legjobb ár/minőség  és a tulajdonság szempontjából: 8-16mm, 10-22mm, 11-16mm vagy 12-24mm? Eleve tetszett az ötlet, hogy 10-18 mm szépen beleilleszkedik 18-55 mm kit objektívhez, amihez a másik végén csatlakozik 55-250 mm tele zoom. Így az összes zoom tartomány 10 mm-tól 250 mm-ig terjed. A választásomban kulcs fontosságú szakmai segítséget Christopher Frost Photography YouTube csatorna nyújtott, ahol komoly és valóban értékes tesztet találtam. Ott jó sok objektívtesztet lehet megnézni (angol nyelven van), ami néha igazi, esetenként nem kellemes, meglepetést hozhat magával. Drága objektív vásárlása előtt mindenképpen ajánlom Chris videóját.

Az első benyomás: modern dizájn (jó), sok műanyag (nem annyira jó), könnyű (jó), képstabilizátor (nagyon jó), elég kicsi max. rekesznyílás {f/4,5} (nem jó) és STM fókuszmotor (szuper jó). Ez egy kizárólag "crop" szenzoros (APS-C) vázra tervezet objektív, tehát nincs kép- és fényveszteség. Autófókusz pontos és gyors, STM motor gyakorlatilag zajmentes. AF-MF kapcsoló van rajta, teljes kézi fókuszálás lehetőségével. Akkor is, ha a kapcsoló AF módban van.

Kép minőség nagyon jónak bizonyult, külső-belső fotózáskor egyaránt. A kép szélen némi élességi problémák vannak, középen viszont jó éles minden blende beállításánál. CA (cromatic abberation) is jelen van, de könnyen és teljes mértékben korrigálható megfelelő szoftverrel, ahogy sarkok élsótétedése is.
Minimális fókuszálási távolság 22 cm, de nem képes makró felvételeket csinálni, csupán jó közeli nagylátószögűt. Tájfotókra kiváló, viszont érdemes másra is használni. Íme néhány friss fotóm...

Megtaláltam két albumot, amikről majd nem  elfeledkeztem, pedig nagyon érdekes fotókat rejtenek. Egy szeptemberi hétvégén , 2011.-ben, vendég voltam rég nem látott gimnáziumi évfolyamtársamnál, aki kilencvenes években Belgiumba költözött és azóta is ott él családjával. Az első nap délutánját Brusselben töltöttünk, második napot Bruges-ben. Vagy Brugge-ben. Attól függ milyen nyelven mondják (valón vagy flamand nyelven).Minden esetre, nagyszerű városról van szó és mindenkinek szívből ajánlom odautazást. 

Sok gyönyörű, kisebb és nagyobb templomot láttam - inkább csak kívülről. Némelyikben olyan egyedi és megbecsülhetetlen tárgyak és relikviák vannak, hogy az embernek megáll az esze: Szent Vér bazilika , ahol Jézus vérét őriznek egy üveg hengerben, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_V%C3%A9r-bazilika) vagy Notre Dame (Mi Asszonyunk) templom, ahol egyetlen olyan Michelangelo Buonarroti műve látható, ami Olaszország területén kívül van. Íme a Szűz Mária kis Jézussal (jobbra), fehér márványból készült remekmű... Mondanom se kell, hogy túl rövid volt az a fél nap, amit ott töltöttem, hogy bármilyen mélyebb benyomást szerezném az igazi Bruges-ról. Ez csak enyhe érintés volt, simogatás gyakorlatilag. Hosszú séta után, vízitúra következet egy motorcsónakban, ami teljesen más látványt nyújtotta városról és a környékéről. A legtöbb fotót akkor készítettem. Úgy éreztem, hogy abból a szögből sokkal érdekesebb néz ki minden utca, híd és épület. Különösen hidakat lehetett jól látni. Ha egyszer, talán, lesz szerencsém még egyszer oda menni, biztos, hogy néhány napig maradok, mert azt a várost érdemes alaposan megismerni. Nem, mint ha sok más város nem lenne hasonló értelemben értékes úti cél, de Bruges még is különösnek mutat magát. 
Most készülök egy újabb családi fotózásra. Arról hamarosan, itt...

Feltételezem, hogy létezik egy ilyen kategória (már mint sport-portré). Sok jó, jobb és a legjobb példát láttam és úgy gondoltam, ideje kipróbálnom magam is. Ha már gyakorlat teszi a mestert, nincs mire várnom. Három évvel ezelőtti nyár volt, közel sem meleg mint idei, és egy szép késői délutánon kimentünk a szomori focipályára Zozó, a magyar foci jövendő sztárja  és jó magam, hogy lássunk ki mire képes.

Ahogy a jobboldali ábrán látszik, az összes vakumat bevezettem a pályára: két Canont, egy-egy Youngnuot és egy ősrégi Quantarayt.
Fő fényforrás Speedlite 550EX volt, egy brolly-ben és mindkettő boom-állványon lógva. Mivel ilyenkor kötelező élfényt is biztosítani, hátulról, két oldalról és azonos távolságban, két másik vaku volt. Hab a tortán volt Quantaray vaku, ami egy, a földön fekvő ezüst reflektorra villant, így finom és gyenge fénnyel ellátva az arc, test és a labda árnyékos részét. Lenti fotón jól látható a labda alsó részen egy fénypont és az a szóban forgó vaku. Ez volt a "totál fény" beállítás. Más variációkban egy-egy vaku pihent, mert úgy éreztem, nem kellett minden áron forszírozni. Olyan is volt, amikor csak egy vaku villant Zozó mögött és az elég volt egy szép, fényes kontúr kirajzolására. Zozó egyébként nagyon türelmes és fegyelmes volt egész idő alatt - és az nem volt öt perces gyakorlat. Dicséret azért.

Kezdjük a "képeslappal" (fotó fent): aki ezt nem látta, nem volt ott. Engem mindig egy modell-vasút terepasztalra asszociál. Hát nem? Gradual density filter-t használtam az ég és a felhők túlexponálása ellen, egy kis LR utómunka során csak alap beállításokat rendbe hoztam. A többi maradt olyan, amilyen. Képeslap.

Az egyik kedvenc képem: egy egyszerű, de nagyon szép pad, valaki lakása előtt, egy csendes kis utcában.

Ahogy már korábban említettem, 2011-ben nyolc hónapig dolgoztam egy luxemburgi  rajzfilm stúdióban. Szabadidőmet fotózással töltöttem. Következő néhány bejegyzésem arról fog szólni miként és hogyan láttam azt a kis országot és annak közvetlen szomszédságát. A főváros központja és óváros még létező része, néhai munkás negyede és "ipari zóna",  (der) Grund, kimeríthetetlen  fotótémákkal újra és újra vonzott és midig valami váratlan, addig ismeretlen vagy rejtett dologra bukkantam. Ma csak néhány fekete-fehér képet mutatom meg, hamarosan pedig színes válogatás következik.

Nagy szerencsém volt stúdióval közeli faluban lakást bérelni, úgy biciklivel jártam oda, vissza ...Sokszor ebédre is mentem biciklivel, mondjuk a harmadik faluba. Nem csak, hogy faluk voltak szépek, hanem a természet - legelők, erdők, mezők (nagyon kevés belőlük)- egyszerűen gyönyörű volt. A képen jobbra latszik, hogy mindenhova, a rendes, autóút mellet, vezetett egy bicikliút is. Még egy olyan dolog, ami ellenállhatatlan vágyat gerjesztett, hogy tovább megyek és többet lássak. Az én koromban már nincs sok esély, hogy még egyszer találom magam ugyan azon a külföldön, azért minden ott töltött pillanatot maradéktalanul élvezek.