Egy hosszú pillanatra megállt az idő. Egy élet végét ért, egy szülő elment és a gyerekei - akármilyen idősek - árvák maradtak. Már nincs akire támaszkodnak; akitől mindig kapnak, akkor is ha nem kérnek, mert ő jól tudja, hogy ami van, az nem elég; akihez mindig haza jönnek, mert ő maga otthon és menedék; aki körül mindig jó és nyugodt a légkör. Akiből egy és csak egy van: anya. Gyorsan ment el. Nem szenvedett és másokat sem terhelt hirtelen gyengédségével, tehetetlenségével. Mint ha az utolsó napjaiban is inkább másoknak, nekünk, könnyebbé szeretett volna tenni saját elmúlását. Úgy hunyt el. Én éppen készültem még egyszer elutazni hozzá, amikor kaptam szomorú hírt, hogy már késő. Csak búcsúztatásra érkeztem. Két hónap hiány nyolcvan hét évet élt. Huszadik században hetvenegy évet, huszonegyedik században tizenöt és fél évet. Két században, két millenniumban. Túlélte második világháborút és jugoszláv háborút, 37 évig özvegy volt. Szeretett anya és nagymama, sokaknak drága barát. |
Fenti fotót 2010-ben készítettem, tuzlai otthonában. Akkor még nem volt gépem, bátyámtól kértem kölcsön. Pentax K-10D volt, ha nem tévedek. Nálam volt Villanj körte szett, két áttetsző ernyővel és utazás előtt vettem egy rádiós vakukioldó szettet, hogy kábel nélkül is fotózhatok. Az egyik vaku tőlem balra volt, másik velem szembe állt, kissé oldalra fordítva. Feltételezem, hogy ISO 100 mellett fotóztam, blende f/5,6 és f/8 között lehetett, záridő 1/60 vagy 1/80. Az eredeti háttér könyvespolc volt és azt cseréltem a képen látható zöld vászonnal, Photoshop-ban. Hozzáadtam még egy kis textúrát, így patinásabb lett. Egyszerű, de jó. Biztos vagyok, hogy még visszatérek ehhez a fotóhoz és még "stílusosabb" változásokat végre hajtok majd, de ebben a pillanatban ennél többet nem akarok. A seb még nyílt és fáj.
0 Comments
Öt évvel ezelőtt, 2011. tavaszán, pont Húsvét szombati napon megérkeztem Viborgba (é. sz. 56° 26′, k. h. 9° 24′), Jylland félsziget középső részében található városkába. Három heti animációs tanfolyamra hívtak VIA Univercity College-hez tartozó The Animation Workshop-ba. Mint vendégtanárt, természetesen. Egész idő alatt, április végétől május közepéig, minden szabad percemben kint voltam és fotóztam. Nem Magyarországból érkeztem oda, hanem Luxembourgból, ahol éppen dolgoztam, azért nem volt nálam Canon gépem, de utazás előtt vettem egy kis Samsung, kompakt fényképezőgépet és azzal fotóztam. Olyan modellt választottam, ami enged manuális beállítást minden fontos paraméternek és aminek vakuját tetszés szerint lehet használni, vagy is ahogy és amikor jónak látom. Íme néhány példa: Viborg több, mint ezeréves város. A legrégebbi ház, ami még ma is áll, egy tizenkettedik században épült emeletes, belvárosi ház. Ha nincsen eszement bombázás és nagy hadjáratok, régi dolgok megmaradnak. Innen tulajdonképpen, Vikingek indultak harcolni, elvetni és rombolni, de otthon jól viselkedtek. Mai nemzedékek őriznek a régit és úgy építenek az újat, hogy az szépen illeszkedik történelmi környezetébe. Mindemellett ügyelnek arra, hogy az ember mindenhol a városban jól érzi magát: van ott promenádé, liget, tó, nagy terek, szűk utcák, rejtett belső udvarok, hangulatos éttermek... Drón videó fesztival New York-banA New York City Drone Festival pont arról szól, ami a nevében van: drónnal készített videó és fotó anyag bemutatásával. Idén 45 országból, 350 alkotás versenyzett több mint 5000 néző jelenlétével. Íme egy kis összeállítás: Canon EF 200-400 mm f/4 L objektív kibélezveRitkán lehet látni mi mindent rejt egy profi, "L" sorozatú Canon objektív. Lent van egy videó, ami segíthet megérteni, miért olyan drága egy csúcs minőségű tele-cucc. Véleményem szerint, nem számítógépes animációt fogunk látni, hanem igazi objektívet és stop motion-féle felvételt.
|
About meI got my first compact photo camera as elementary's school seventh grader and SLR camera few years later. Both were film cameras. I've developed my BW negatives in my parent's bathroom. That's how old I am. I also made my own prints under photo enlargement kit my mother bough to me. My darkroom was that same bathroom. Today we all have DSLR cameras and digital darkrooms and we can print high quality photos at home. Everything has changed, except joy and excitement of taking pictures. That's why I keep doing it. Archive
March 2020
Categories
|