Ritka alkalom (legalább eddig), hogy egy zenekart fotózók, de ha már lehet, akkor legyen igazi esemény. Úgy álltam hozza és olyan ötletem támadt, hogy koncert hangulatot teremtsük valamilyen színpadon, full felszereléssel. Szerencsémre, az pozitívan rezonált az alanyaimban és múlt szombatra mindenki nagyon készült. Külön öröm volt, hogy a Zsámbéki Művelődési Ház rendelésünkre bocsátott nagy termet és annak színpadát. Erre külön köszönet Balázs Csillának! De mi is az a Firefly? Íme:
A Firefly együttes hivatalosan fél éve működik, de már évek óta zenélnek együtt kisebb rendezvényeken, versenyeken.
2011-12 körül Borostyán megtanulta gitározni és énekelni kedvenc számait, amelyek éppen a ’60-’90-es évekből származnak. Néhány szóló fellépés után változatosabbá akarta tenni a hangzásvilágot, ezért két testvérét, Barabást és Boldizsárt kérte meg, hogy csatlakozzanak hozzá. Hárman nem lehet minden hangszeren játszani, de ők megpróbálják; feldolgozásaikban és saját számaikban felváltva jelennek meg fúvós, vonós, billentyűs hangszerek. Sokszor a koncertre való felkészülésben a legnehezebb dolguk úgy összeállítani a számok sorrendjét, hogy a lehető legkevesebb hangszercsere legyen. Kisebb nagyobb sikerek után elhatározták, hogy részt veszek egy komplett bandáknak meghirdetett versenyen. Ehhez egy dobosra lett volna szükségük, de mivel korukbelit még nem találtak, nagy kihívást jelentő ötletük támadt. 
Boldizsár ragadt dobverőt, helyére pedig beszállt billentyűsnek Herczegfalvy Veronika. A We Will Rock You Rockzenei tehetségkutató döntőjére ezzel a felállással érkeznek.
A közeljövőben komolyabb fellépéseket terveznek, és egy album összeállítását saját számokból.
Tagok: Bótyik Borostyán (ének, gitár), Bótyik Barabás (cselló), Bótyik Boldizsár (dob) és Herczegfalvy Veronika (billentyű)

Egy hét múlva, ugyan itt, werkfotókkal és grafikonokkal megmutatom, hogyan készült az egész. Ennek a fotózásnak már most elég jó visszhangja van, mert Zsámbéki Művelődési Házzal már tervezünk több hasonló eseményt, ami nagyszerű alkalom lehet még jobb és érdekesebb tapasztalatszerzéséhez. Hajra!

Bevallom, nehézen tudok tartani lépést saját tervemmel szemben, hogy hetente két alkalomban írok blog bejegyzést. Már ott tartom, hogy egyszer is teljesítménynek számít. Az azért van, mert sok a munka...már mint olyan, ami nem fotózás: rajzfilm, grafika stb. De azért is, mert nem igazan fotóztam túl gyakran az utóbbi egy-két hónapban. De, most, akar csak egy pillanatra, megváltozott a helyzet és újra kattintottam egy párat.
Bicskei napokra mentem múlt szombaton. Szép, meleg, napsütötté délelőtt volt, jó volt a helyszín és sok látnivaló. Rengeteg olyan témát leltem, ami pont kellet nekem. Vajon miért? Hát, jó Isten úgy akarta, hogy előző napon kapok egy megrendelést, aminek hagyományőrző  tematika volt főtárgya és közép-kelet Európára fókuszalt. A munkát vállaltam és pár órával később tudomást szereztem Bicskei napokról, ami ideális alkalomnak bizonyult ("minden egy helyen" alcímen) a feladat lebonyolítására. Íme néhány kép...

Mondjuk, ostor csettintését nem tudtam volna úgy rögzíteni, ahogy illik, csikólovaglás nem volt, szürke marha fejés sem, de sajtpréselés igen, bográcsfőzés, lekvárkóstolás, kürtöskalács és sok néptánc igen. Én sorban fotóztam és hazamentem több, mint száz fotóval. Azokból harmincat átküldtem megrendelőnek és ő ötöt, később csak négyet választotta ki. Most még csak formális rész hátra van -szerződés, jogi nyilatkozat, fizetés. Én valahogy, így képzelem el kellemes és hasznos összefogását.

Az alábbi videót találtam tegnap FStoppers weboldalán. Ritka, de még mindig élő technikáról szól, ráadásul a fotós, Mark Zimmerman, egy GoPro videokamerával a fején végig rögzítette az eljárást. Különösen érdekes fiataloknak, akik már digitális világban kezdtek fotózni. Azon biztos fognak meglepődni,  hogy egyetlen egy fotó készítésére kb. 10 perc kell, sok átgondolkozással, tennivalóval és várakozással - ami manapság szinte képtelenség. Pedig, a kreativitás és a szakértelem sorosan azzal jár. Remélem, tetszik...

Nem teljesen friss dolog, de azért nem árt tudni róla: Uniqball dupla gömbfej. A web oldalon ezt olvasható:

Péntek 13. nem mindig bal szerencsét jelent. Sőt, ellenkezőleg: most pénteken szerencsénk volt újra látni és hallgatni Ecseri Blues Trupp-ot, ami Zsámbéki Művelődési Házban lépett fel. Micsoda? Nem pénteken volt, hanem szombaton? Tényleg, összekevertem napokat...olyan "régen" volt. Számomra, az egy új alkalom lett egy kis fotógyakorlatra. Bár reméltem, hogy színpadon lesznek és jól kivilágítva, nem úgy történt, de megoldottam és jó néhány fotót csináltam, ezúton kizárólag Canon EF-S 10-18 mm f/4,5-5,6 IS STM objektívet használva. Majd nem minden paraméter fixen volt beállítva, tehát az összes kép 5,6-os blendével, ISO 3200-al és 1/20-tól 1/50-ig záridővel. No vaku!

Múlt havi tartózkodásom szülővárosomban, Tuzlában, avval is töltöttem, hogy találkoztam egy tehetséges és ambiciózus fiatal emberrel és az ő kis, kreatív csapatával, akik egy igazi média forradalomra készülnek. Már mint, ami tuzlai régiót (kantont) illet. Egy szóval, Denisz Basity és barátai fogtak magukat és elkezdték készíteni csoda szép fotókat városról és annak közvetlen környékéről, aztán tovább lépték és time lapse videókkal folytattak. Miután lent beágyazott videoelőzetest láttam az interneten, kapcsolatba léptem Denisszel és ajánlottam segítségemet, mert kiderült, hogy harminc perces filmet akarnak összeállítani rengeteg felvett anyagból. Egyelőre nem tudni volt-e hasonló kísérlet a világon, úgy számomra elég csábító feladatnak számít és olyan szakmai próbát jelenthet, amiért érdemes megküzdeni.

Tudom, ez egy hosszú szünet volt ...nem terveztem, egyszerűen, sokat dolgoztam. Animációban. Rendkívüli rázós hónap volt, idei április. Most már úgy néz ki, alakulnak a dolgok, de még nem vagyok teljesen nyugodt. 
Április középen elutaztam néhány napra Tuzlába, Boszniába. Ott születtem, édesanyám még mindig ott él, úgy én is hazamegyek, ha őt látogatom. Most viszont, más miatt is mentem oda. 

Szokás szerint, fotós hátizsákom most is nálam volt és nem hagytam ki egy alkalmat se, hogy friss fotókat készítsek az egyre gyorsabban változó varosról. Fent látható témák nem teljesen új dolgok, de én még nem örökítettem őket, azért most fotóztam le és az eredmények először itt láthatóak. Az összes képet Canon EF-S 10-18 mm objektívvel készítettem. Szökőkút kissé HDR-es lett, ami nem az én stílusom, de egyszer-egyszer talán tűrhető lesz...bár reggeli órákban fotóztam, fény viszonyok nem voltak túl kedvezők és a látvány percekben belül végét ért, azért örülök, hogy ennyit is sikerült rögzítenem. Nos, hamarosan megmutatom igazán látványos kép- és videósorokat Tuzláról...