2018  február közepén, Református templom, Gyermely: délután fél ötkor, a Gyermelyi Dalárda fotózása.  Én már háromkor ott voltam, feltérképeztem a terepet. Már fotóztam abban a templomban, tudtam, hogy az egyik oldalán fehér fal van, a másikon galéria...a kórusnak mindenképpen középen kell állnia. De, mi legyen a háttér? Mivel kóristák több sorban fognak állni, egymás mögött, nekem kell magasabb pontról fotóznom, hogy mindenkinek látszódjon az arca. Tehát, vagy a galérián állok, vagy valamilyen létrán. Ha galérián állok, elég magason vagyok, a fehér fal a háttérben nem is látszik. Mindenki rám néz, emelt fejjel, minden arcot látok. Eddig jó. Vakukat a galéria alján lehet beállítani, két nagy softbox-al. Csak hogy, kicsit szűk a folyosó, két masszív állványhoz és az lehet komoly probléma. 
Fordítva, én a létrán vagyok, kórus  mögött a galéria. Fehér fal most aktív, nagyon fontos szerepét játszik: az lesz nekem egy hatalmas soft box. Arról kicsit lejjebb is olvasható. Kezdek beállítani vakuk erejét,  fényformáló nélkül sül mindkettő...csinálok próbafelvételt, ellenőrzöm a részleteket. A világítás jónak tűnik. Van pár dolog, ami nem lenne kívánatos a fotón (lent)...

Kezdjük  a jobb, alsó sarokban: fehér abrosz. Figyelem eltérésére alkalmas, mert a legvilágosabb elem lenne a képen. Rögtön el is távolítottam. Mögötte a fényes felületű keresztelőkút fedele. Túl domináns és zavaró elem, az sem maradhat. A háttérben két elfelejtett párna, az előtérben egy pad, hozsanna...Minden apróságra figyelnem kell. Így a helyszín kellemesen egyszerű: fa és bordó bársony dominál, kis, tört fehérrel. Jöhetnek a kóristák.

Ezenkívül, volt egy másik helyszín, egy rögtönzött stúdió, ahol egy fehér háttér előtt lefotóztam az összes férfit, egyénként. Az ötlet nagyon jónak bizonyult, mert hamarosan kellet használnom pár közeli portréfotót. Arról a következő blog bejegyzésemben számolok be...

A Gyermelyi férfi kórus, a "Gyermelyi Dalárda", az utóbbi években számos alkalommal fellépett  hosszabb vagy rövidebb programmal, nem csak közvetlen környezetében, hanem máshol is. Két évvel ezelőtt már volt szerencsém fotózni őket néhány  rendezvényen és minden alkalommal nagy kihívást jelentett számomra a harminctagú kórust megfelelően megörökíteni. 
Nem régen megbízást kaptam tőlük, egy olyan fotó készítésre, ami a hamarosan megjelenő CD-jük borítójára fog kerülni. Örömmel vállaltam. Arról bővebben hamarosan írok. Amíg tartott a szervezés, mert harminc tagot egyidejűleg összehívni nem könnyű dolog, fotókat készítettem azokról a művészekről, akik közreműködtek a rögzített hanganyagon. Az egyikük tárogatóművész Vesztergám v. Miklós volt.