Nos, technikailag még mindig ünnep van és azért még érvényes a fenti jó kívánság, bár szombatra készültem ezzel a blog bejegyzéssel. Mentségemre ma van locsolás és a fenti tojások épp ilyenkor aktuálisak. Hogy, manapság mennyire fejlődött húsvéti tojásfestés, a jobb oldali videóban látható: itt, tulajdonképpen, nem csak rajzolás, hanem rajzfilm - vagy legalább, egyszerű animáció- is találkozik az ősi hagyománnyal és úgy a hímzett tojásnak egy teljesen új dimenziót ad. És ha már különleges tojásdíszítésről esik a szó, mindenkinek szeretettel ajánlom az alábbi kiállítást:

Tekintetre méltó, csodálatosan szép mama-baba fotók. 

...2016.március 3.-án volt, zsámbéki könyvtárban. Köszönet mindenkinek, aki ennek az eseménynek szervezésében és kivitelezésében részt vett! ​Remélem, máskor is ugyanott találkozunk.

"Borgiák" sorozatot nem néztem, de megkerestem a netten és egy olyan jelenetet találtam meg, ami pont a fenti fotóm látható helyszínen játszik (jobbra). "Mentőexpedíció" című Ridley Scott filmjét (The Martian) is itt forgatták. Krumplifarm volt az egyik stúdióban. Néhány exteriőrt is vettek fel, mint NASA Űrközpont kapuját (lent), ami valóságban Korda stúdió komplexusának bejárata. Az én fotóm (lent, jobbra) belülről kifelé mutat ugyan azt a futurisztikus építményt.

Nem hagytunk ki benti kiállítást sem. Egyik sound stage (hangár) csak azért van ott, hogy megismerhessük Korda fivérek történetét és lássuk, hogyan készül egy játékfilm, beleértve kulisszák építését, jelmez tervezését, optikai és digitális trükkök bemutatását valamint rajzfilm gyártását.

Egy kedves női barátom  FB falán nem régen találtam egy hasznos, kis gif animációt, ami szépen illusztrálja miként változik a téma (modell) és a háttér, különböző objektívek használatakor. Bár a ciklus kicsit gyors, látható, hogy 16 mm objektívvel kezdődik és 200 mm-ig megy. Míg a fiú arcán 50 mm-ig látványos változások történnek, 50 fölött más csak minimálisan módosulnak az arcvonalak. Háttér annál inkább drasztikusan változik és sokkal nagyobb hatása van a végeredményre, mint modellnek. 

Gateway to space kiállítás a Millenárison, február végén, Budapesten. Még csak egy hétig lesz ott. Fiaimmal indultunk egy vasárnap délelőtt, miután interneten keresztül megvettünk belépőket. Nem volt fölösleges, mert sokan álltak a sorban és, ha már vidékről jövünk, úgy megspóroltunk némi időt. Jó, hogy az alap információk köze tartozott az is, hogy fotózni szabad, úgy elvittem magammal vázat, egy nagylátószögű és egy 50-es objektívemet meg egy vakut is, mert feltételeztem, hogy sötét lesz ott bent. Volt is, de nem mint az űrben. Először 50-est csavartam a vázra, de hamar rájöttem, hogy nagyon "szűk látó", azért végig használtam 10-18-ast. Bár nagy fenyéréjéről nem lehet szó, de optikai stabilizátora elég jó, sikerült vaku nélkül és kézből, akar 1/6 mp záridővel is korrekt fotókat készítenem. Alapvető probléma fehér egyensúly volt (white balance), mert alig volt természetes vagy hagyományos műfény, de valahogy megoldottam. Magyarul, automata módban volt. Otthon kicsit igazítottam és rendben volt. Színes fények között, kék volt a legagresszívabb, úgy azt is utómunka  során "idomítottam", néhány fotót átméreteztem és kész.

Most már retrónak számít ez a zene, de annak ellenére, hogy házi stúdióban készült és nincs is rendesen befejezve, még van benne valami friss és izgalmas. Legalább én úgy érzem. Íme:

Másoknak is tetszett és úgy jött létre a nem létező CDm borító terve (balra), Bótyik Attila keze alatt. Ezúton is köszönet neki! Mindig is érdekelt az, hogy mások mit hallanak a zenémben, akkor is, ha nem volt szándékom semmilyen üzenetet továbbítani, csak puszta öröm élményét, ami zenélés maga jelent számomra, elengedni  szabadba. (Remélem, érthető volt.) 
U.I. Bár a legtöbb szerzeményem instrumentális, nem minden ilyen stílusú. Sőt, ez abszolút kivétel.

Ezt láttam először. Az első pillantásra hiányzott organikus kapcsolat kör alakú nyíl és tőle jobbra egyenes vonal között. Túl nagy a különbség a vonalak vastagsága között. A földgömb struktúrája.

Leporellóhoz kellet semleges, szürke háttér, azért "TRANS" szó kapott fekete kontúrt és bevezettem fehér színt is. Így a földgömb kapott kiemelt szerepet. Kötőjelről még gondolkoztam.
​
​Bár mindenkinek tetszett az új dizájn, azzal elkéstem: a régebbi verzió már használatban volt. Egy  kompromisszum született meg (balra látható). Mondhatom, hogy ez a legkevésbé fájós megoldás.

​A leporelló középső lapján, ami nyomtatott formában kettes és négyes oldal között áll (leporelló maga három összekötött lapból áll, pontosabban egy hosszú darab papírból, aminek job és a bal külső harmada össze vannak hajtva, tehát kifelé nyílnak), úgy szimmetrikusnak kellet lennie.