Sarah közlekedett világos kék Peugeot kabrióban, ami legalább olyan vonzó volt, mint ő maga. Nagyon illett neki, mint kesztyű a kézhez. Amikor elkezdtem fotózni munkatársaimat luxemburgi stúdióban, tudtam, hogy Sarah, kocsija nélkül, nem kap igazi portréképet. Annal inkább, mert olyan családban nőtt fel, ahol mindenki motoros: anya, apja, bátya...mindenki. Neki is volt komoly motorbiciklije, ami csak szabadidejében vezetett. Arról fotókat lehetett látni. Minden esetre, nem volt nehéz rábeszélni, hogy autója legyen  a"partnere" és úgy sikerült rögzítenem az első pár járműfotót, amikkel igen elégedett lehetek. Egy vakut használtam, 50 x 50 cm softbox-ban, ami Sarah arcára villogott, a többi természetes fény volt, egy korai őszi nap késő délutánon. Mivel nap már lement, nem kellet CTO fóliát ragasztanom a vaku villogóra, mert a fény maga egyre kékesebb lett és narancssárga már alig szerepelt a spektrumban. Igazi kihívás vaku kioldása volt, mert így csak a rádiós kioldót tudtam használni és a távolság már kritikus volt: kb. 30 m voltam tőle a gépemmel, ami nagyjából  maximális távolság amin vevő fogja a jelet. Szerencsémre, minden jól működött. A fotón jobbra csak derítőfényként szerepelt a vaku, softboxxal együttesen. Egy sima reflektor is megtette volna, csak hogy akkor nem volt kéznél. Apropó, a stúdió tárolójában találtam más érdekes tárgyakat, amiket tudtam használni fotózáskor és azokat egyszer meg is mutatom.

Tehát az volt az első alkalom, hogy járműveket fotóztam. Négy éve, Luxemburgban történt. A legújabb lehetőség nem régen volt, Budapest utcain, mint korábban már említett fotófeladat része, Boro-trans Kft. megbízásában. A cél: egyszerűen megmutatni, hogy a fehér kamionok állandóan úton vannak és bárhova szállítják ki a rájuk bízott árut. De,  inkább jól ismert helyekre és odatartozó útvonalakon. Az egész projekt még folyamatban van, itt csak két fotót hozhatok fel, de már most látszik mennyire klassz lesz az egész.

Jose volt az első "modellem", négy évvel ezelőtt a luxemburgi stúdióban. Éppen megvettem az első összecsukható 50 x 50 cm softbox-ot, volt ott már két darab, használt Canon vaku és a gépem, és kerestem a legkarakteresebb arcot a csapatunkban. Nem volt nehéz megtalálni. Ő volt az. Portugal származású, Belgiumban született és nagyon "retro"...rajta semmi nem utált a XXI.-ik századra. Tessék csak rápillantani a fotóra! Meg az a haj... a HAIR-féle, ezerkilencszázhatvanas évekbeli hippy, nem? Szerencsére, nem fanatikus, vad és stb., hanem civilizált és jól ápolt típusú "virág gyereke". Nagy meglepetésemre, nagyon könnyen elfogadta ajánlatomat, hogy készítsek róla pár fotót. Addig nem sokat beszéltünk és csak azért találkoztunk, mert egy teremben dolgoztunk, de mindenki a saját munkával foglalkozott. Fotózás után Jose némileg nyitottabb lett és több alkalommal sokat is beszélgetünk. Kiderült, például, hogy ugyanazokban nemzetközi produkciókban dolgoztunk - meg bizonyos berlini stúdiókban, csak más időkben - úgy, hogy fogálmunk se volt arról.
​Vissza a fotóra. Egyszerű és hatékony világításra volt szükségem: irányított, de nem túl kemény. Olyan, férfiasan. Mint, ha csak egy ablak lenne a bal oldalon. Soft box volt ott, kb. 1 m távolságba, de a legerősebb fény a falra irányult, ami jól is látszik. Maga a fal fehér volt, de mivel vaku nagyon közel volt a Jose-hez, úgy az ereje is gyorsan apadt (i​​nverz négyzetes törvény hatására), és szürke lett. Az arcát u.n. feather technikával világítottam, így  -annak ellenére, hogy a fény közel volt - nem lett túlexponált. Az exif adatok, sajnos, nincsenek, de feltételezem, hogy 1/125 sec volt a záridő és f/5,6 és f/8 között volt a blende.
ISO 100 volt és az objektív Canon EF-s 18-55 f/3,5 -5,6 IS II. Fókusztávolság 24 körül lehetett.

Februártól kényelmesebbé teszek fotózással járó anyagi költségeket. Íme az ajándékutalvány, ami esküvői, családi, egyéni vagy bármilyen más fotózásra beválható. Családtagok, rokonok, barátok vagy munkatársak ilyen módon támogathatnák szeretteinek fontos pillanatai megörökítését. Hamarosan rendelhető ITT.

Múltkori Canon EF 100mm f/2,8 L IS Macro objektív próba fotózás nem csak a lányomról szólt, hanem többi gyerekeimről és rólam is, de nem akartam túlzottan családomról írni, azért csak Panni szerepelt a bejegyzésemben. Hogy kicsit igazságosabb legyen a "szereposztás", ma szeretném bemutatni Milán fiamat, akiről ugyan azon a napon készítettem néhány "profil" fotót, mert olyan gyorsan változik, vagyis nő, hogy már a nyári felvételek is elég elavultak. Ebben a beállításban minimálisan változott a fényosztás, mert nem kellet alul világítás és ugyanakkor erősebb élfény érdekében, hátul jobb oldalon, vakut használtam. Az ereje minimálisan maradt, csak hogy egy kis volument  adja gallérnak és a vállaknak. Itt se változtattam blendét, pedig jobb let volna. Egy f/3,5 már teljesen rendben lett volna. Az természetesen kis méretben nem látszik, de ezek nagy fájlok (18 mp) és ha egy A4-es méretű papírra nyomtatott képet valamikor készítünk, gond lehet. Addig inkább nem szólok semmit.

Két ünnep között átalakítottam dolgozómat úgy, hogy az egyik falon hagytam helyt nagy formátumú fotókra. Nem, mint ha kiállításra készülök, bár ezek arra is alkalmasak, hanem a szándékom első sorban volt megmutatni és, végsósorban, meggyőzni leendő klienseket, milyen jól mutat egy ilyen méretű fotó. 

Múlt pénteken 48 órára kölcsön kaptam Canon EF 100 mm f/2,8 L IS Macro objektívet és gyorsan megterveztem kétszintű tesztet, egyiket szombatra, másikat vasárnapra. Az első makró fotózás lett volna , ami egyéb okok miatt nem történt meg, másik volt portré fotózás és az igen jól sikerült. Én nem úgy teszteltem, mint valamelyik szakújság vagy weboldal és nem is szeretném azzal foglalkozni, mert abból sok jó és kevésbe jó anyag már van az interneten. (Nekem a legszimpatikusabb Christopher Frost, mert nagyon egyszerű és ésszerű videóteszteket posztol az interneten amikben, ráadásul, teljesen hihető tényeket közvetít. Csak, hogy az mind angolul van és nem mindenki fog érteni.) Szóval, az én igyekezetemet nevezzük inkább egy próbának. A fő célom az volt, hogy milyen minőségű képet fogok kapni ha csak 2,8-as blendével fotózok. Emellett, kíváncsi voltam milyen (kevés) vakuereje lesz elég egy korrekt expozícióra.
A lenti képen látható gyorsan improvizált stúdióm, ahogy elfoglal központi helyt a mosókonyha és kazán "terem"-ből. Szívem szerint, inkább nappaliban próbáltam volna, ahol a háttér nem ilyen homogén -tehát, láthatom volna milyen bokeh-et tud produkálni az obi -, kinti fotózásról nem is beszélve, de más szempontból ez a lenti helység praktikusabbnak bizonyult. Ráadásul, nagyobb volt a kihívás...

Egy kissé divat/glamour hatása érdekében, az első és legfontosabb fényformáló beauty dish lett, szembe a modellhez (Anna lányom) kb. 2,3 m magasságban. Fő fényforrás: Wallimex Pro 400. Volt rajta egy diffúzor "sapka" és még egy darab fekete vászon, aminek az volt a feladata, hogy blokkolja és csökkentse fény áradatát háttér felé. Azért a tetejére raktam. Oldalfény (rim light) egy nem túl erős LED izzó volt, brolly-ben, aminek nagyon diszkrét hatása volt. Talán lehetett még közelebb a modellhez. Ami nagyon fontos, az ezüst reflektor bal oldalon és nagyon gyenge vaku alulról, ami közvetve (ezüst fóliáról és egy jól fényt visszaverő filmvászonról) szépen lágyított árnyékokat (lásd: szemek és nyak). Ja, és mindemellett, 2,8-as blende! Szuper csekély mélység élesség - csak a szemöldöke és néhány szempillája éles. Az max. 4-5 mm. 

Nos, mivel makró fotózással most nem sikerült foglalkoznom, és a legtöbb profi fotós inkább azért dicséri szóban forgó objektívet, én csak a portréfotózásról alkothatók véleményt. Az viszont nagyon pozitív! Makróban ugye, nem számít f/2,8-as blende, sőt f/8-ig nincs sok értelme használni. Portréban pont fordítva van.  APS-C szenzorral ellátott Canon gépekben 100 mm-es gyújtótávolság 160-ra ugrik, tehát már felső közép teletartományban vagyunk. Annak több előnye van, mint hátránya.
Számomra most egy újabb versenyző szerepel a kívánság listámon:  Canon EF 100mm f/2 USM. Ha Chris Frost-nak igaza van, és én elhiszem amit mond, az az egyik legélesebb objektív ma kapható. Nem "L"-es és nincs optikai stabilizátora, azért jóval olcsóbb, de a kép minden blendénél pengeéles. Tehát...
Végül, de nem utolsó sorban, nagy köszönet Dányi Magdinak, aki olyan kedves volt kölcsönadni az objektívet. Magdi, egyébként, nagyon szép természetfotókat készít és van egy ritka használt "trükkje", amivel teljesen más dimenziót ad a témáiknak. Akit érdekel, megnézheti az FB profilján.

2015. december 30.-an este, a Pest megyei Perbálon voltam. Blues est volt a közösségi (telt) házban. Lehet, hogy azért, mert ünnepek alatt sikerült stressz mentesen  dolgoznom és többet pihennem, vagy egyszerűen azért, mert tényleg jó volt, nagyon élveztem. És közben fotóztam is. Kihívás volt a következő: vaku nélkül és csak 50 mm objektívvel. Az valahogy logikus volt, mert jelenleg az a leggyorsabb obim.

Már megszokott, hogy december 20. után alig dolgozunk, de nekem volt mit csinálni. Nem is kevés munka akadt egy, számomra, új egész estés rajzfilm produkcióban. Bár nyáron már belekóstoltam (előkészítési feladatok, vagy is lay out), november végéig nem igazan tudtam újra csatlakozni alkotó csapathoz, más természetű munkám miatt. Arról folyamatosan írtam, pont itt, azért nem fogok még egyszer összefoglalni, mi minden történt ebben az évben...csak annyit, hogy rendkívüli jó volt számomra. Mit hoz az új esztendő nem tudom, de remélem legalább annyit mit az előző.

Szóval, blues est. Ecseri János Blues Trupp lépet fel először. Erre az alkalomra öt fős formációban láthatunk, halhatunk őket. Bátorkodom kijelenteni, hogy a frontember mellet, billentyűs (Kuti Sándor) és gitáros (Horgos Zsolt) állandó tagok köze tartoznak, mivel a ritmus szekcióban (basszus & dob) utóbbi időben más arcokat is láttam. A lényeg az, hogy így is, úgy is, mindig nagyon jól játszottak, aminek a rendelkezésre álló terem mérete (értsd: klub) sokat segített. Múlt szerdai este , tehát, minden szempontból fantasztikusan sikerült. Legalább, ami zenét illeti. Fotózási szempontból, kemény és nem túlságosan fotósbarát körülményekkel találkoztam.

 A zenekár nem a színpadon volt, hanem színpad előtt - tehát egy szinten a közösséggel - úgy nem volt könnyű fotózni. Más, egyetlen fényforrás két ipari, feltételezem 500 Wattos, lámpa volt, a terem két oldalára rögzítve. Kemény, irányított és sárga fény. Azt látva, először gondoltam, nem is fogok fényképezni. Vaku is volt nálam, de kevert fényt még kevésbe szeretem, azért végig a táskámban maradt. Háttérről nem is beszélek. Legalább fél óráig csak ültem és hallgattam a zenét, nézelődtem és gondolkoztam, mit és hogyan lehet csinálni. Aztán, lassan, még is elkezdtem kattintani.

Hamarosan rájöttem, hogy, ha fénnyel szembe fotózom, érdekesebb, mint fordítva. Amikor én léptem fel a színpadra és onnan néztem le a zenekárra és a sötétben ülő közönségre, már kifejezetten tetszett a beállítás. Egyetlen, de állandó problémám az volt, hogy záridő mindig hosszú volt. Ritkán sikerült éles képet kapnom 1/60 alatt, sőt a fölött is kérdéses volt. eleinte nem gondoltam, hogy ISO 3200 nem lesz elég, de nem volt más választásom, ISO 5000-t és 6400-t is "bevezettem". Drámai változás nem történt és itt látható, jól sikerült fotóim mindegyik ISO 3200-zal készült.
​Az est második  (későbbi) felében, Voodoo Papa nevű blues duó lépet fel. Aki már hallotta, látta, neki nem kell magyarázni. Nekem nem mindig jött be, de ebben a klub hangulatban, igen. Fiúk nagyon lelkesen játszottak, olyan régi dalokat lehet hallani, mint "Black Betty" (Ram Jam, 1977.) és más patinás nótákat. Avval , számomra, 2015. tökéletesen zárult le.