...azaz "Hogyan készítsünk jobb fotókat?", volt november elejei előadásom címe a Zsámbéki Művelődési Házban. A fenti fotó egy jó példa arra, hogy egy puszta gombnyomás nem elég ahhoz, hogy (valaminek) nem csak a fizikai megjelenését, hanem annak hangulatát is visszaadja a végleges kép. A hosszúra nyúlt beszédemmel igyekeztem választ adni a fenti kérdésre, vagy legalább megközelíteni a rá vonatkozó témaköröket. Az alábbi, Budaházi Anikó által készített, fotók tanúskodnak arról, hogy nem csak engem izgatott a dolog...volt legalább még egy ember (lásd harmadik fotót!)
Szóval, technikailag a címkép egy összetett fotó, több "nyers" kockából álló composit kép. Csak úgy tudtam visszahozni azt az élményt, amit ott és akkor motivált, hogy lenyomom a gombot. Mert, szerintem, minden azzal kezdődik, hogy valaminek látására felébred bennünk érzelem (emóció) ami arra buzdít, hogy rögzítsük azt a pillanatot, mert fontos. És, mert később, újra szeretnénk átélni azt, amit akkor éreztünk. Egy jó fotó, akkor is ha semmi köze van hozzánk, érzelmi reakciót okoz bennünkben - legtöbb esetben, nagyon kellemes érzést - azért figyelünk rá és gyakran, újra és újra megnézünk. Tehát, a kérdés az, hogy hogyan kell fotózni úgy, hogy az érzelem is benne marad a képben.
A válasz nem egyszerű. Egy jó fotóhoz kellenek esztétikai és technikai feltételek. Mindennek előtt három főelem: egy fotós, egy téma és egy fényképezőgép. A fotós (azaz ÉN) a legfontosabb, három közül. Mert a fotós személyisége, ízlése és alkotói képessége határoz meg, mit fog látni (a mottó: Tanuljuk meg látni, nem csak nézni! szerint) és hogyan fog átválni egy valódi pillanat egy két dimenziós fényképé. Mindnyájan tudjuk, hogy "Nekem tetszik!" nagyon beszédes kijelentés, ami rengeteget árul el a tulajdonosáról. Minél gyorsabban sikerül azt zárójelbe helyezni, annál gyorsabban készen leszünk tovább fejlődni.
Egy kép alkotásában fontosabbnak tartom esztétikai, mint technikai feltételeket. Mert azok univerzálisak és nem csak a fotográfiára vonatkoznak. Azokat a művészet más ágaiból lehet tanulni. Technikai feltételek részben általánosak, részben gépről-gépre különböznek, azért megéri jól ismerni azt, ami a kezünkben van. Nem kell minden áron belemélyülni az apró részletekbe és megtanulni minden technikai kifejezést, inkább azt kell tudni, azok hogyan segítenek képalkotásban. Az Inverz négyzetes törvény annak egy jó példája: annak hatására fehér háttér szürkévé, ill. feketévé válik. Nekünk csak a távolsággal kell foglalkozni.
Figyelem: a hátam mögött játékbaba egy kiállításnak része. Nem tehettem róla.
Egy ilyen előadásnak egyetlen hátránya, hogy hétköznapon, este került sorra, amikor sokan még hazafelé utaznak munkából, vagy már ott vannak és túl fáradtak ahhoz, hogy újra megmozdulnak otthonból. Azok akik eljöttek, hősiesen végig bírtak...akik nem maradtak, nekik jó okuk volt elhagyni a termet. (Láttam őket könnyes szemekkel távozni :P) Remélem, mindenki hallott valami újat. Ha nem is, repetitio est mater studiorum, vagy is ismétlés a tudás anya, tehát biztos nem ártott még egyszer hallani pár dolgot. Részemről, nagyon jó volt és hálás vagyok szervezőknek, Balász Csillának és Budaházi Anikónak, hogy nagyon rövid idő alatt tudtak megvalósítani ezt a ötletet, ami alig tíz nappal azelőtt eszembe jutott. Nagyon remélem, hogy vannak, akik más helyen és időpontban meghallgatnának ugyan azt, ami Zsámbékon hangzott el. Én szívesen hozzájuk is megyek.
RSS Feed